Volt idő, amikor nagyon sok SZFE-s darabot néztem meg, majd a körülmények úgy hozták, hogy kicsit elszakadtam a színháztól, nem teljesen, de csak nagyon ritkán néztem meg egy-egy előadást. Idén viszont úgy döntöttem, hogy újult erővel belevágok, hiszen Váradi Hédit idézve: „A színház a kiválasztottaké. S ebben nincs arisztokratizmus. Hiszen a kiválasztás önhatalmú. Mindenki kiválaszthatja magát.”
A héten megint beleszagolhattam az Ódry Színpad meghitt miliőjébe, és újra csodálatos élményben volt részem.
Az előadást a negyedéves bábszínházi rendező szakos hallgató, Szilágyi Bálint fordította újra és rendezte. Mivel különös kötődése van a német nyelvterülethez, így számára nem is igen volt kérdés, hogy egy német művet rendez meg. Választása egy német nemzeti hősre, Wilhelm Voigtra esett, akit könyvből, filmből vagy színdarabból, de már sokan ismerhetünk. A köpenicki kapitányként elhíresült szélhámos kalandos életét vitte színre, aki a Poroszországi Tisitben egy cipész családba született, és már kamaszként elítélték lopásért, majd ki is rúgták.
Az elkövetkező években számos csalást vitt véghez (sikkasztás, okirathamisítás és lopás). Élete nagy részét börtönben töltötte, ebből is a leghosszabb az a 15 év volt, amit lopásért mértek ki rá. 1906-ban, 56 évesen szabadult, és ekkor vitte véghez azt a tettét, amiért később elhíresült.
A rendező főként színművészetiseket választott a darabjához, de két végzős hallgató is meghívást kapott, a 2013-as bábszínész osztályban végzett Eke Angéla és Márkus Sándor, akiknek azóta egyre csak felfelé ível a karrierjük (Nylon Group alkotócsoport).
„A köpenicki kapitány” egy nagyszínpadi előadás rengeteg szereplővel, ezt természetesen kicsit átformálták, és ugyanazok játszottak több szerepet is, viszont az a párhuzam figyelemre méltó, hiába bújtak más-más karakterbe, emberi jellemzőik megmaradtak mindvégig.
A címszerepet formáló Feczesin Kristóf tettei ellenére is pozitív hős maradt, Szilágyi Bálintnak láthatóan fontos volt, hogy a kapitány humánus oldalát domborítsa, megmutatva, hogy milyen az az út, ami idáig vezet. Mindvégi hiteles volt a szerepében, nem volt nehéz együttérezni vele. Bár volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy maga a végső csínytevés már el sem következik
Az előadás kissé szokatlan időpontban kezdődött, este fél tizenegykor, ami kissé befolyásolhatta volna a nézői visszajelzéseket, de hál’Istennek mindenki együttműködő volt, és a színpadról lepattanó poénok nagyon jól működtek. A darab dinamikus volt, feszes tempóval haladt előre, és mindvégig fenntartotta a publikum figyelmét, ami egy ilyen késői órában abszolút nem hátrány. Jól csapódtak le azok a kis humormorzsák, amik érezhetően belső poénok voltak, amikor Ember Márk önmagát ironikusan jellemezte, hogy miért is nem lett színész, mert túl sok a színpadon és modoros is. Nos, ezen az estén ezt megcáfolta, vagy ha nem, akkor nem is kellett, mert a szerepe megengedte neki.
A lányok helyzete nem volt egyszerű, hiszen a darab nem túl sok lehetőséget adott nekik, de mégis színesítették a színpadképet. Talán Eke Angéla képezett kivételt, Wilhelm nővéreként.
Megmosolyogtató volt Márkus Sándor laza és flegma figurája, aki hol fapofával éppen uborkát zabált, miközben emberi sors felett kellett volna döntenie, hol „vasparipáján” vágtatott szívecskés napszemüvegben, vagy éppen karácsonyi fényben villódzó pulóverével nyugtázott egy-egy eszmét.
Az igazi német tisztet is alakító Papp Endre nagyon hű képet festett fegyelmezettségével, precizitásával az életét a rendszernek mindent alárendelő német katonáról.
Komikus volt, s egyben szomorú is látni, hogy egy egyenruha mire képes, hogy nincs senki, aki megkérdőjelezné viselőjét, és elvakultan követik még azt a parancsot is, aminek látszólag semmi értelme.
Wilhelm Voigt esete nem volt egyedülálló, éppen ezért lehet vele akár azonosulni, hiszen egy ördögi körbe került, ha nincsenek papírjai, akkor nem kap munkát, ha nincs munkája, akkor nem juthat papírokhoz. Mit tehet ilyenkor egy ember? Itt jó lehetőség nincsen, és ezen keresztül a német néplélekről nagyon markáns képet kapunk, ami a huszadik század első felét is előrevetíti. A feltétlen szabálykövetés és a rendszer hierarchiájának már-már vallásos tisztelete, ami végül éppúgy egy embertelen működéshez tud vezetni, mint ezek hiánya és az ebből fakadó korruptság.
Mindezek ellenére mégis egy fantasztikus humorú vígjátékot kaptunk, sokkal több nevetéssel, mint sírással.
Én megadom a jelest Szilágyi Bálintnak... remélem a vizsgabizottság is.
FOTÓ: Szkárossy Zsuzsa (forrás: SZFE Facebook Oldal)
Szereplők: Feczesin Kristóf, Kókai Tünde, Eke Angéla, Ember Márk, Márkus Sándor, Szántó Balázs, Papp Endre, Konfár Erik, Nagy Katica, Koroknai Sándor
Rendező: Szilágyi Bálint
Dramaturg: Németh Ákos
Látvány: Molnár Anna
Látvány asszisztens: Petrovics Eszter
Zene: Tarr Bernadett
Asszisztens: Ari Zsófia
HELYSZÍN: ÓDRY SZÍNPAD
ELŐADÁSOK: február 4. 15:00, február 10. 19:00
AZ ELŐADÁS HOSSZA: 1 óra 50 perc
Jegyek: Itt