Honthy Hanna emlékére
A mai napon az Operettszínház a Csárdáskirálynő 100. sorozat részeként, Honthy Hanna születésnapját (február 21) ünnepelve szobrot állított neki a színház „téli kertjében”, az emeleti nézőtéren.
A rendezvényt Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója nyitotta meg, bemutatva a jelen lévő primadonnákat, akik az elmúlt években Honthy Hanna örökébe léphettek: Lehoczky Zsuzsát, Fischl Mónikát, Domonkos Zsuzsát Medgyesi Máriát, Zsadon Andreát, Felföldi Anikót, Arányi Adriennt, Lévai Enikőt, Bordás Barbarát, Kalocsai Zsuzsát, Kállay Borit, Kovács Zsuzsát, Szóka Júliát, (és két bonvivánt is Marik Pétert és Benkóczy Zoltánt).
Egy röpke pillanatra az Operettszínház művészeti igazgatója, Kerényi Miklós Gábor is tiszteletét tette, és pár csodás szóval méltatta Honthy Hannát, kifejtve, hogy ő nem csupán egy primadonna, vagy énekes színésznő, hanem maga a színművészet, ő az, aki Magyarországon megtestesíti A színésznőt. Az az ember, aki hitt a sikerben, és hitt a közönségben, az a legenda, aki igazi példakép a mai napig sokak számára.
Ezután visszavette a szót Lőrinczy György, aki elmondta, hogy szeretnék, ha ez a mai nap, mint egy tradíció indulna útjára, ahol minden évben ilyenkor megünnepelnék a magyar primadonnákat - magyar dívákat.
Azt is elárulta, hogy a szobor magánadományból készült, de a jótevő szeretne inkognitóban maradni, így csak a készítőre derült fény, aki nem más, mint Párkányi Raab Péter, akinek számos szobra van a Nemzeti Színház szoborkertjében. Az avatás tiszteletére Kalocsai Zsuzsa Jákfalvi Magdolna színháztörténész sorait olvasta fel Honthy Hannáról, aki többek között arról is írt, hogy egy ilyen művész csakis márványból kaphat szobrot, hiszen csak az lehet olyan időtálló, mint maga a művésznő.
A szobrot a primadonnák leplezték le, a híres Hajmási Péter, Hajmási Pál c. dal vidám éneklése közepette, ahol Zsadon Andrea megjegyezte, hogy ha most Honthy Hanna megszólalhatna, akkor az lenne az első kérdése, hogy mit keres ez a sok nő körülötte. A gyönyörű szobor immár a színház előterét ékesíti, ahol mától minden odalátogató megcsodálhatja.
Zárásként a jelen lévő primadonnák nosztalgiáztak, hiszen többüknek is volt szerencséje Honthy Hannával találkozni, sőt, volt, aki egy színpadon is állhatott vele. Lehoczky Zsuzsához annyira közel állt, hogy volt idő, amikor a Csárdáskirálynő Cecíliája komolyan örökbe akarta fogadni, csak az volt a baj, hogy éppen voltak szülei, akik ennek nemigen örültek volna.
De olyan anekdota is elhangzott, hogy a nyolcvanadik születésnapján, vagyis valamelyik nyolcvanadikon, - mert mint kiderült, több is volt neki, amikor Kellér Dezső felköszöntötte, nem értette, hogy miért dobog mellette megállíthatatlanul, míg rá nem kérdezett. Erre egyszerű nyugalommal csak annyit felelt, hogy éppen a 80-at tapossa.
Kállai Bori viszont a művésznő tehetségét méltatta, és kiemelte, hogy sok mindent a mai napig használ, mert szerinte azok a mesterségbeli fogásoknak, amelynek a művésznő mestere volt, máig aktualitása van.
Végszóként Fischl Mónika elsőszámú primadonna szavait idézném, - igaz, hogy ő nem találkozott vele soha személyesen, de mégis ő foglalta össze a legjobban, hogy mi az, amiben Honthy Hanna örökérvényű: „Nekünk itt minden nőnek kell lennünk, és ezt ő mind nagyon jól tudta.”
