Az Ódry Színpadon ritkán lehet musicalt látni, és ez a mostani, a Hol utca hány alcíme szerint egy mindennapi musical, én mégsem sorolnám oda, mert annál azért több. A műfaji követelménynek sem felel meg, hiszen hiányzik a grandiózus díszlet, a látványos jelmezek, a nagy szólók közötti átvezető dalok sem dominálnak, és az éneklés sem erőssége mindenkinek, de nem is kell, mert a játék, a vitalitás, amit a színpadra visznek, mindezt tökéletesen ellensúlyozza.
A negyedéves bábszínészek viszont érdekes módon bábot sem használnak, kivéve két jelenet erejéig, ahol saját testük funkcionál bábuként. Ez azért meglepő, mert az Avenue Q Broadway-musicalt adaptálták, ahol azok nem hiányozhatnak, és azért is, mert mégiscsak bábszínészekről van szó, viszont enélkül is remekül funkcionált a darab. Az új musical az eredetit átszabja, saját közegére igazítja, ami a cím szerint is bárhol lehet, és lakói által egy szűkebb keresztmetszetet ad társadalmunk alapvető problémáiról.
Az, hogy a lakók közül ketten is egy társkeresőn ismerkednek meg, elsőre lehetne akár banális is, és alapesetben az is, de mivel az előadásban sokszor a szereplők önmagukat figurázzák ki, vagy éppen a saját esetüket mutatják be kissé eltúlozva, abszolút nem volt zavaró.
A hallgatók Facebook profiljukat óriás molinóként betolva a színpadra egy felszínes képet adnak magukról, de a darab előrehaladtával lehull róluk a lepel (jobban mondva az a bizonyos molinó), és ott állnak ugyanolyan sebezhető emberként, mint mi, akik a közönség soraiban vagyunk.
Tipikus karaktereket vonultatnak fel: ilyen a földszinten lakó Szabó Ildikó, aki éjjel-nappal gályázva tartja el munkanélküli barátját, Varga Gyulát, mindezt hol szó nélkül, hol hangot adva ennek. Főglein Fruzsina energikussága egy pillanatig sem hagy kétséget, hogy ő tarja egyben azt a kapcsolatot, párja, Horváth Márk nemcsak a nadrágot, de még csak az alsógatyát sem viseli.
A félemeleten lakó szerény tanítónő elkeseredésében, hogy párra találjon, az internetes párkeresőt hívja segítségül, de kiderül, hogy nemcsak a süti nem valódi, hanem a kapcsolat sem, amit ott talált. Pintér Boglárka történetét szívfacsaróan adja elő Nagy Petra, aki az első emeleten lakó, mégis a virtuális éterben megismert Mészáros Leventében csalódva hamar visszavonulót fúj, és úgy dönt, hogy nem veszi fel a versenyt a második emeleten élő Takács Hajnalkával, aki az ő szöges ellentéte. Horváth Alexandra bárénekesnője lehengerlő és végzetes, talán nem is kell csodálkoznunk, hogy pillanatok alatt elcsavarja a fejét a Csiby Gergely által megformált nem túl határozott férfinak.
A harmadik emelet és a tetőtér is a chaten bonyolódnak egymásba, de a való életben már sokkal nehezebben megy a kapcsolat felvállalása. Katona Csaba, Tóth Mátyás játékában egy frusztrációkkal teli, hol megnyíló, hol teljesen bezáruló meleg fiú, aki a társadalmi elvárásokkal nemigen tud szembe menni, másságát sokszor saját maga elől is elrejti. Netes szerelme, Molnár Szabolcs teljesen szabad szellemben élve, véleményét és álmait mindig őszintén „eldalolva” nem árul zsákbamacskát. Kovács Domokos mindezt igazán hitelesen hozza.
Az egyetlen szereplő, aki nincs kapcsolatban, és nem is keresi a szerelmet, a karrierista hr-es, Vadász Tímea, akinek a munkája az élete értelme, amit éppen elveszteni látszik. Valenytin Anna rideg, kőkemény üzletasszonya is ismerős lehet mindenki számára a mindennapokból.
A néhol már vulgáris zene/szöveg sem tűnik soknak, talán elsőre meghökkentő szembenézni azzal, hogy, ha sarkosítva is, de "mindenki a neten kúr", de egy idő után kénytelenek vagyunk elismerni, hogy van benne némi igazság. Az eredeti dalok egy részét megtartva Máthé Zsolt frappáns dalszövegei nagyon maiak, nagyon ismerősek, mégis sokszor sokkolóak, ahogy a kegyetlen igazságot nem éppen finoman tolják a képünkbe, görbe tükröt tartva. Az élőzene pedig mindezt nagyon jól alátámasztja. (Kákonyi Árpád)
Tengely Gábor és Boronkay Soma fantasztikus előadást vittek színre, kiemelkedő játékkal, és azt hiszem alig akadt a közönség között olyan, aki ne tudott volna, ha csak egy-egy jelent erejéig is velük azonosulni.
Nagyon pontos éleslátással ragadták ki az élet azon aspektusait, amelyen valószínűleg napi szinten foglalkozunk: párkeresés, nemi identitás, pályakezdés, szociális megfelelés, vagy csak egyszerűen a helyünk megtalálása az életben.
A Hol utca hányban igaz, hogy bábok nem voltak, de minek is, ha néha mi magunk vagyunk azok.
Látvány - Bodnár Enikő, Simándi Kövér Annamária és Szűcs Edit vezetésével a MOME hallgatói: Fábrics Karolina, Kecskés Krisztina, Szabó Luca, Sztancs Ági, Várkonyi Dóra (Konzultáns: Árvai György)
Dramaturg - Boronkay Soma
Dalszövegek - Máthé Zsolt
Zenei vezető - Kákonyi Árpád
Koreográfus - Fejes Kitty és Katona Gábor
Kurzusvezető tanár - Bercsényi Péter
Rendezőasszisztens - Valkai Andrea
A rendező munkatársa: Markó Róbert
Rendező: Tengely Gábor
Fotó (forrás): Hol utca hány Facebook oldala
