Kulturális Cybertér

KultOnline

KultOnline

A Pál utcai fiúk

Vígszínház

2016. november 09. - Piros Csilla

a-pal-utcai-fiuk-original-80505_jpg.png   Éljen a grund!

   Régóta élt már az alkotókban az a vágy, hogy A Pál utcai fiúkból zenés játék szülessen, de több évnek kellett eltelnie, mire ez teljesült, és a Vígszínház színpadára végre megérkezett. Molnár Ferencnek számos műve széles körben ismert és elismert, de talán a  Liliom után A Pál utcai fiúk c. regénye az, ami szintén az egész világot bejárta, annak is köszönhetően, hogy számos nyelvre lefordították.

   A színpadi változat dalait Dés Lászlónak és Geszti Péternek, a szövegét pedig Grecsó Krisztiánnak köszönhetjük. A fiatalokat Marton László rendezte, és nemcsak a Vígszínház művészei csapódhattak össze a Grundon vagy éppen a Füvészkertben, hanem a Színház- és Filmművészeti egyetem hallgatói, valamint a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium színész- és táncos képzésének tanulói is.

   Miután A Pál utcai fiúkat kicsiktől a felnőttekig át szinte mindenki betéve ismeri, így szerencsés választás volt pont erre a regényre dallamos betéteket faragni, és Grecsó friss nyelvezetének köszönhetően a szöveg is kellőképpen élvezhető lett. A díszletet mindenképpen külön ki szeretném emelni, mert Khell Csörsz kreativitása nem ismer határokat. Hihetetlenül frappáns megoldás volt ez a néhány elemből álló, pillanatok alatt iskolává, grunddá vagy éppen Füvészkertté alakítható díszlet.

   A jelmezeket Benedek Mari álmodta színpadra, és míg a grund csapatának fiúit egyszerű és szokványos iskolai egyenruhába bújtatta, addig a vörösingeseket sokkal vagányabb és feltűnőbb szerelésbe öltöztette.

   A  két csapat összeütközését Horváth Csaba magával ragadó  koreográfiája tette látványossá és igazán bravúrossá.  

   Ami nagyon megfogott, az a Fogadalmi dal volt, a darab fő dala, a fiúk hitvallását fogalmazta meg tömören, és azt hiszem ez lesz az, amit a nézők színházból hazafelé menet is dúdolni fognak.

    Molnár Ferenc regénye nemcsak időtállóságának köszönheti sikerét, hanem drámai pontossággal felépített cselekményének is, és azt, hogy ebből egy izgalmas színpadi adaptációt lehet készíteni, az alkotók bizonyították. Könnyen együtt lehet haladni a darabbal, a publikum saját lelkialkatának megfelelően biztos talál majd hozzá hasonló karaktert, és így voksát letéve mellettük végigszurkolhatja az előadást, annak ellenére is, hogy mindnyájan ismerjük már a történetet.

   Nemecsek a szemünk előtt válik hőssé: a kissé suta és szerencsétlen fiú, a közösségnek való bizonyításképp olyan tettet hajt végre, amit a grund fenyegetettsége nélkül biztos soha nem tenne meg. Ezt a heroikus folyamatot Vecsei H. Miklós érzelmes játéka letisztultan hozza elénk. Boka a másik nagy hős, aki nemcsak vezéri alkalmasságáról tesz tanúbizonyságot, hanem bajtársi kötelezettségéről is. Nemecsek ágya mellett töltött utolsó órák mindezt megrendítően tárják elénk. Wunderlich József játékával és hangjával is meggyőz minket a csapatszellem és az igaz barátság fontosságáról.

   A vörösingeseket vezető Áts Feri nemcsak a Pál utcaiak szemében félelmetes, hanem saját bandája szemében is, de a végén mégsem tudjuk őt elítélni, mert emberségből mégis jelesre vizsgázik. Józan Lászlónak sikerül egy olyan Áts Ferit a színpadra vinnie, akinek a végén mi is megbocsájtunk.

   Összességében a Vígszínházban egy olyan előadást kaptam, amilyenre számítottam, néhol persze kissé didaktikus módón próbálták az amúgy is egyértelműt magyarázni, és az éneklés is itt-ott megbicsaklott, de ez felírható annak a számlájára, hogy nem zenés színház, viszont a prózai részeket tökéletesen megoldották.

   Éljen a grund!

  

Rácz tanár úr – Fesztbaum Béla

Boka – Wunderlich József

Nemecsek – Vecsei Miklós

Geréb – Csapó Attila

Csónakos – Király Dániel

Kolnay – Tóth András

Barabás – Zoltán Áron

Weisz – Szántó Balázs e.h.

Richter – Csiby Gergely e.h.

Csele – Medveczky Balázs e.h.

Leszik – Kovács OlivérÁts feri – Józan Lázsló

Az idősebb Pásztor

Ember Márk e.h.

A fiatalabb Pásztor Nádas Gábor Dávid

Szebenics – Tóth Máté

Janó, a grund őre

Gados Béla

 

Továbbá: A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium színész-és táncos képzésének növendékei: BALOGH CSONGOR, BIRTA MÁRTON, KÓBOR BALÁZS, KURUCZ ÁDÁM, L.NAGY ATTILA, MISKOLCZI RENÁTÓ, NÁNÁSI ATTILA, valamint  ARANYI ANDRÁS CSABA,  KÁROLYI KRISZTIÁN, RÁBAVÖLGYI TAMÁS, SZABÓ MÁTYÁS PÉTER,  TAKÁCS ZALÁN, VIRÁG PÉTER, OROSZ GERGŐ, VIOLA PÉTER, GYÖRGY LÁSZLÓ, LUGOSI FÁBIÁN, KOPÁCSI ATTILA

Koreográfus: HORVÁTH  CSABA

Díszlet: KHELL CSÖRSZ            

Jelmez: BENEDEK MARI 

Kreatív munkatárs: Dés András           

Dramaturg: Radnóti Zsuzsa

Ügyelő: Wiesmayer  Erik, Kuti László 

Hang: Sós Márton   

Világítástervező: Madarász János

Súgó: Kertes Zsuzsa             

Szcenikus: Krisztiáni István 

A rendező munkatársa: Várnai Ildikó

Mozgásmester: Rujsz Edit

A koreográfus munkatársa: Horkay Barnabás

Zenei munkatárs: Komlósi Zsuzsa, Gebora György

Rendező: MARTON LÁSZLÓ

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr8911946387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása