Kulturális Cybertér

KultOnline

Schiller-Horváth-Olasz: Kitagadottak

Ódry Színpad

2017. április 27. - Piros Csilla

print_plakat_kitagadottak_10_10-1.jpg      "Választás, micsoda?! Konkrétan nulla választásotok van!"

   Olasz Renátó újabb rendezését mutatta be az Ódry Színpadon, mely a Staféta pályázati program és a Színház- és Filmművészeti Egyetem támogatásával jött létre, Schiller Haramiák c. drámájának az át/feldolgozása került színpadra új címmel.

   Az Utolsó estém a Földön rendezése után mindenképpen valami friss és fiatalos előadásra számítottam, és őszintén elmondhatom, hogy nem kellett csalódnom. Az újítással és az energiával nem volt gond, azt mindenképpen elérték, hogy a késői kezdés (22:30) ellenére is végig éberek maradjunk, sőt, a felfokozott állapot, ami a színpadon uralkodott, az előbb-utóbb a nézőtéren ülőkre is átragadt.

   Schiller Haramiák c. drámájának Térey János által újrafordított változatát (A rablók) vették alapul, de Olasz Renátó állandó társával, a filmdramaturg szakos Horváth János Antallal jól belenyúltak a szövegbe, és egy sajátságos, már általuk igencsak jól ismert intenzív, elő szöveget gyúrtak. Az előadásra most az egyetemisták mellé két vendégszínészt is meghívtak, Nagy Zsoltot és Rába Rolandot, akik egyenesen dupla szerepben brillíroztak, és mindenképpen plusz fűszert adtak ebbe a kis remek csapatjátékba. Nem csak a szöveget, hanem a címet is kicsit átdolgozták, így lett a Haramiákból a Kitagadottak, aminek aktualitása egyre inkább érezhető a mai társadalmi rendszerben is.

   Moor Károly szerepénél Bak Dánielre esett a választás, kevesebben tudták volna ekkora lendülettel végigvinni az egész előadást, mint ő, egy pillanatra sem megpihenve.  Óriási érzelmek tomboltak benne, és ezeket nem félt szabadjára engedni a színpadon, még akkor sem, ha ezáltal voltak pillanatok, amikor saját testi épségét is kockáztatta, de ezzel nem volt egyedül.

   Szerelme, Amália, Mészöly Anna megformálásban az egyik legerősebb jelleme az előadásnak. Akkor sem rendül meg Károly iránt érzett szerelme, amikor az elhagyja, mindvégig kitartóan várja vissza őt. Ferenc ármánykodásai sem találnak célba, hisz a szerelem mindent átívelő erejében, és ha nem itt, akkor a másvilágban ők még mindig együtt lehetnek, aminek a víziója a végén egy gyönyörű éteri képben meg is jelenik. Mészöly Anna lezseren formálta meg a vagány szerelmest, a „rock vadangyalát”. Esendő, de mégsem kell őt félteni.

    Károly mellett hű követői is legalább annyira haragszanak a világra, mint ő maga. Megjelenésük a színpadon olybá hatott, mint egy falka fenevad, ijesztő volt az a vakmerőség, ami bennük dolgozott, nem hagytak kétséget afelől, hogy bárkit szétszednek, aki az útjukba kerül. Az erdőben, kitaszítottként élő horda legalább olyan elszánt, mint kétségbeesett. Minden megmozdulásukat heroikus bátorság kísérte, hitelesen hozták az anarchista fiatalokat: Figeczky Bence, Hajdu Tibor, Hajdu Péter, Konfár Erik és Koroknai Sándor.

    Károly testvére, Ferike szerepében Waskovics Andrea valami teljesen újat hozott, nagyon örültem, hogy egy sokkal komplexebb szerepben is láthatom. Annyira hiteles volt a hermafrodita, kissé nyomoronc öccs szerepében, es annyira elrejtette a saját identitását, hogy előadás az végén egyszerűen nem jutott eszembe az igazi neve. Azt hiszem, így lehet egy szerepet igazán magunkévá tenni. Szélsőséges példáját mutatta meg annak, ahogyan az emberi jellem képes eltorzulni, ha csak szeretetlenségben van része. Figurája éppoly megvetendő, mint szánandó. 

Nagy Zsolt szerepe igazán hálás volt, és ezzel a lehetőséggel zseniálisan élt is, ráadásul két szerepben is színesen vibrált. A Spiegelbergként játszott örökmozgó, állandó felspanolt állapotban, hiába csak második a ranglétrán, de mégis sokkal nagyratörőbb és becsvágyóbb vezérénél, őt nem csak a vak düh vezérli, hanem a következmény vagy éppen haszon is ugyannyira foglalkoztatja. Hermannként pedig előző figurájának az ellentéte, hiszen testi korlátai nem engedték meg azt az erős és izgága mozgást, sőt kommunikációs készsége is behatároltabb volt, mégis mindvégig erőteljesen volt jelen.

    Rába Roland az apa szerepében egyáltalán nem az az erőskezű uralkodó, amit egy ország vezetése megkíván, mindezt jól mutatja az is, hogy az addig semmibe vett és lenézett fia is könnyűszerrel tudja őt manipulálni. Hasonló volt a másik általa eljátszott karakter is, mint szerzetes, gyenge befolyásoló hatással bírt, korrupt jelleme sem igazán segítette ebben, így a haramiák elég kegyetlen kínzást találtak számára. Itt rögtön a nemrég látott II. Edward ugrott be, aki hasonlóan végezte.

    A színészek nemcsak a teljes érzelmi és szellemi skálán lavíroztak, de fizikai határaikat is végig feszegették, mintha ez lenne az utolsó alkalom a lázadásra: most vagy soha címszóval. Egyértelmű volt, hogy csak a mának élnek, csak a rombolásban és pusztításban látják a megoldást, ha egyáltalán keresik azt.

  Az erőszak, a düh, a megalázottság és a kitaszítottság nagyon precízen tetten érhető a Kitagadottak mozgásvilágában, ami Horkay Barnabás jól megfogalmazott koreográfiájának köszönhető.

   A díszlet megoldás – később koporsóként funkcionáló, kereszttel is megspékelt tér - is nagyon bátor és merész, - szintén Olasz Renátó álmodta meg - pont olyan bizonytalan volt a rajta való közlekedés, mint a kitagadottaknak a való életben való helyzete. Ez a létbizonytalanság, zavarodottság, sőt talán céltalanság mindvégig jelen van, szinte kitapintható a levegőben, és igazi megoldás az előadás végén sem születik, de bizonyára nem is ez volt a szándék. A darab ezeket a problémákat csak feltárta, erőszakosan elénk lökte, a megemésztése pedig már rajtunk múlik.

 

Apa / Szerzetes: Rába Roland
Moor Károly: Baki Dániel

Moor Ferenc: Waskovics Andrea Amália: Mészöly Anna
Spiegelberg / Hermann: Nagy Zsolt
Roller / Kosinsky: Figeczky Bence
Schweizer: Konfár Erik
Razmann: Hajdu Tibor
Kulbert: Hajdu Péter

Hildebrand: Koroknai Sándor

Friedrich Schiller Haramiák című drámáját, Térey János fordításából, Horváth János Antal és Olasz Renátó írta át Kitagadottak címmel.

Díszlet: Olasz Renátó
Jelmez: Szabó Márton István, Tóth Hajnalka

Dramaturg: Horváth János Antal
Mozgás: Horkay Barnabás
Asszisztens: Fenyvesi Lili
Producer: SzínMűhely Alapítvány

Rendező: Olasz Renátó

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem támogatásával.

Támogatók:
Budapest Főváros Önkormányzata, Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., Staféta, Füge Produkció, Színház – és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad), Színműhely Alapítvány, Pesti est, est.hu, PROP CLUB the movie company

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr1612457927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.