Kulturális Cybertér

KultOnline

KultOnline

Czank Lívia - A függöny mögött

Corvina Kiadó

2017. december 19. - Piros Csilla

23319505_1665364643503420_5917953938813942876_n.jpg   Egy évad a kulisszából

   Néhány éve, amikor Budapestre kerültem és felfedeztem a balettet, akkor igencsak sűrű látogatója voltam a Magyar Állami Operaháznak. Volt olyan előadás, amit többször is láttam, több szereposztásban. Az egyik nagy kedvencem az Anna Karenina volt, de az Anyegint is imádtam és természetesen a Rómeó és Júlia sem maradt ki a repertoárból, az éppen akkoriban debütáló Felméry Lilivel, és még hosszasan sorolhatnám. Olyannyira magával ragadt ennek a csodálatos művészeti ágnak a szépsége és látszólag könnyedsége, hogy eldöntöttem, készítek egy interjút is a fiatal és tehetséges művésznővel. Odáig is elment a balett iránti szeretetem, hogy egy rövid kétnapos külföldi útba is beleszúrtam az ottani operaházba egy előadást.

   Mindez nem múlt el, mégis valahogy eltávolodtam, és főként prózai előadásokat részesítettem előnyben, de most, amikor megjelent Czank Lívia nagyszerű könyve erről a kissé zárt és rejtélyes világról, akkor döbbentem rá, hogy mennyire hiányzik nekem.

   Nagyon vártam A függöny mögött – A balett titkos világa c. könyvet, amit teljesen véletlenül szúrtam ki egy Facebook posztban. Elő is rendeltem, pedig ilyet igencsak ritkán csinálok. Percre pontosan megérkezett és óriási kíváncsisággal/vehemenciával vetettem bele magam és mélyültem el a balettművészek eddig igencsak legendákból és filmekből ismert izgalmas és sejtelmes hátterébe. Sok érdekesség derült ki számomra: pl. hogy egy-egy laikus könnyednek és légiesnek tűnő előadás mögött mennyi és milyen munka van, s főként, hogy mennyire összetett mindaz, ami sokszor csak háromórás csodaként élünk meg az Operaház patinás falai között vagy látunk az Erkel modern színpadán.

   Tetszett, hogy nem csak a mindenki számára ismert nagy nevek szólaltak meg, hanem azok is, akik mindennek hátteret adnak, akik mindezt keretbe foglalják, és akik nélkül a szólista sem tudna úgy tündökölni. Kíváncsi voltam arra is, hogy milyen lehet a tánckarban lenni, és hogy van-e olyan, aki ezt szívesen csinálja, vagy titkon mindenki abban bízik, hogy egy nap kiléphet, és ő lesz, akinek a nevét vastagon szedik a színlapon. A könyvből ez is kiderül, ahogy az is, hogy mennyire igaz az általuk - érzésem szerint - nem túl kedvelt filmből, a Fekete hattyúból ismert rivalizálás. Vagy hogy élik meg azt, amikor a fájdalom tűréshatárán lavírozva, sokszor talán saját egészségüket is kockáztatva, de végigviszik a szerepet, ahogy arról is kapunk pár véleményt, hogy miként lehet szembenézni vagy akár elfogadni, hogy ebben a szakmában igen fiatalon szögre kell akasztani a spicc-cipőt.

   Részletes képet kapunk a díszletek és a jelmezek születéséről, apró trükkökről, hogyan is kell egy anyagot elöregíteni, vagy hogy az előadásban csöpögő kút igazi-e, vagy csak szemfényvesztés a publikum számára. A szerzőnő egy teljes szezont töltött el a kulisszák mögött, hogy elnyerve a táncosok bizalmát valóban hiteles képet adjon az olvasók számára. Rengeteg csodás pillanatot kapott el, amelyek képek formájában köszönnek vissza, és mindezt sok apró kis személyes történet tesz igazán színessé.  Azt eddig is tudtuk, hogy az éteri szépség mögött tényleg kemény munka áll, amely nagyon sokszor kegyetlen fájdalommal is társul, de mi nézők mindezt nem érzékeljük, és ez így van jól, mert pont ezért dolgoznak nap mint nap, hogy mi ebből semmit se vegyünk észre, és a balettművészeknek pont az az igazi boldogság, ha adhatnak, mert ők ezáltal kapnak: tapsot, elismerést és szeretetet.

   A könyv elolvasása után a szeretetem a táncművészet felé, ha lehet még fokozni, akkor azt mondhatom, hogy még inkább nőtt, és biztos vagyok benne, hogy még idén megnézek egy Diótörő előadást, hiszen ez az egyetlen olyan varázslatos hely, ahol szavak nélkül is képesek közölni és érzelmekkel operálni. 

   Czank Lívia könyvének hála újra kinyílt egy ajtó, ami kis időre bezárult, köszönöm az élményt, amely ha kis időre is, de mintha magával rántott volna engem is a kulisszák mögé.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr8213510905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása