Kulturális Cybertér

KultOnline

KultOnline

Pájinkás János

Ódry Színpad

2018. június 22. - Piros Csilla

edv_5041_-1024x825.jpg       ... avagy a világ megmentője

    Így az évad vége felé, amikor a színházak és a társulatok vagy pihenni mennek, vagy ki a szabadba, még azért akad egy-két előadás, amit a kőszínházakban megnézhetünk. Igaz, az Színművészeti Egyetem nem az a szó szoros értelemben, de sokszor mégis sokkal többet kapunk, mint a hagyományos színházaktól. Az Ódry Színpadon a Sohapróza kórus és a színi hallgatók koprodukciójában egy igen vicces, és mégis komoly témát feszegető előadás került a Vass utcai épület pódiumára. A kóruson kívül főként a negyedéves színmű osztály alkotta a gárdát, a szintén negyedéves rendező hallgató, Tárnoki Márk irányítása alatt.

Kárpáti Péter Pájinkás János c. drámáját vették elő, ahol az álom és valóság csak úgy cikázott a színpadon, szünet és pihenés nélkül. Pájinkás János már születésekor is meglepetést okozott szüleinek, olyannyira, hogy mire szülei ezt felfogták, addigra a pálinkától felnőtt és iszonyú okossá váló fiuk már rég úton volt, hogy eme ragyogó elmével megmentse és beragyogja a világot. Feltalálva pár perc alatt mindent, ami ehhez szükséges. Hajdu Tibor gyorsasága csodagyerekként nem csak gyors felnőtté válásában mutatkozott meg, hanem színészi játékának intenzitásában is. Hatalmas vehemenciával száguldott át a darabon, amely előre sejtette, hogy jó irányba ekkora svunggal nem lehet haladni, bármennyire is a jóindulat és az igazságérzet vezérli. Hiába akarja megmenteni a világot a lecsehesedéstől, hiába tűnik ez egyszerű dolognak, amihez csak bátorság és őszinteség kell, valahol ez az elán biztos megbicsaklik. És ez az érzés beigazolódni látszik, mert amint a helyzet úgy hozza, rögtön jön a kijózanító igazság: a hatalom képes ezt a tiszta világképet is eltorzítani, és szinte észrevétlenül a történelem, mint mindig, újra megismétli önmagát.

   A darab mesélője, Hajós Zsuzsa, mint Ámi Lajos, már az elején gondoskodik arról, hogy a nézőket bevonja az előadásba, instrukciókat osztva arról, hogy hogyan is kellene helyesen leülni, ami elég banálisnak tűnik, de szükség van rá, mert még így sem sikerül mindenkinek, de lassan-lassan csak elcsendesedik a nézőtér, hogy átadja magát az „ízes” és híres elbeszélő lendületes meséjének. A darabon, mint egy külső szemlélő vezet végig, amolyan mankót adva, de ha kell, akkor pillanatok alatt az előadásban is elhelyezkedik, mintha mindig is részese lett volna.

   A cár figurája rövid időre tűnik fel, és pár poénon túl nem is igen kap nagyobb szerepet, ellentétben a lányával, aki állhatatos módon beleszeret a stramm Pájinkás fiúba.

   Bajor Lili cárkisasszonya igazi átütő jelenség a színpadon, nem lehet nem észrevenni, és erről tesz is. Flegma, ám mégis esendő viselkedése empátiát vált ki, és ahogy Pájinkás János személyisége egyre visszataszítóbb lesz, úgy ő éppen az ellenkezőjét éri el.

   A mese másik hőse, a sokáig csak árnyékként a háttérben tébláboló Nemtudomka, aki viszont pont olyan szerelemmel viseltetik Gizella iránt, ahogy az János iránt. Ő egyértelműen a népmesében lévő legkisebb fiú, aki szerencsétlensége ellenére is szerethető, és tudattalanul is szurkolni kezd az ember neki. Georgita Máté Dezső Nemtudomka figurája van, amikor kissé irritáló, amit a cárkisasszony nem is restell a tudtára adni, minden kíméletességet mellőzve, de mégis rokonszenvet vált ki.

   Az darab másik emblematikus alakja, bár játékideje nem túl sok, nem más, mint a Nénnye, aki a falu bábáját és a bölcs asszony szerepét egyaránt betölti. Józsa Bettina ezt a figurát olyan hitelesen hozza, hogy mindvégig az van a fejemben, hogy mikor jelenik már meg újra a színpadon, és mikor söpör végig, mint egy hurrikán, letarolva humorával mindenkit. Ereje mindvégig kitart, óriási energiákat megmozgatva.

   Az Annya és Apja szerepében, Ballér Bianka és Szivák-Tóth Viktor remekül kiegészítik egymást, és sok sztereotípiát hoznak, barokkos túlzással, és mindezt bravúros alakítással párosítva.

   Az előadás lendületét azt hinnénk, hogy már nem sok mindenki tudja fokozni, de a Soharóza kórus ezt megcáfolja, és a legváratlanabb pillanatban bukkannak fel, a legváratlanabb funkciót betöltve.

   Az előadásnak hihetetlen intenzív dinamikája volt, nem hagyta a nézőt unatkozni, sőt, a gondolkodásban lassabbak akár le is maradhattak egy-két velős poénról, ha nem voltak eléggé résen, de egy igazán értő és érző közönségnek igazi színházi csemegében lehet részük.


Ámi Lajos – Hajós Zsuzsa
Pájinkás János – Hajdu Tibor
Nénnye – Józsa Bettina
Annya – Ballér Bianka
Apja – Szivák-Tóth Viktor
Nemtudomka – Georgita Máté Dezső
Cár – Borsi-Balogh Máté
Gizella – Bajor Lili
Raszputyinka – Fekete Gábor
Vénasszony – Hajós Zsuzsa
Tehóm és Behóm, a kétfejű sárkánykirály - Soharóza

Közreműködik a Soharóza kórus.
Karvezető: Halas Dóra
Látvány: Molnár Anna
Dramaturg: Hajós Zsuzsa
Asszisztens: Rohály Hanna

Rendező: Tárnoki Márk

Fotó: Ódry Színpad

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr8614065637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása