Kulturális Cybertér

KultOnline

Kitömött barbár

Péterfy Gergely

2016. február 19. - Lengyel Orsolya

tn6_b1260235.JPG   Aki azt hinné, hogy a 18. század, a szabadkőművesség vagy Kazinczy Ferenc életútja a mai olvasó számára már nem tud újat mondani vagy épp nem kellőképp izgalmas, nagyot téved. Péterfy Gergely 2014-ben megjelent regénye egy PhD értekezésből formálódott irodalmi művé egy évtized alatt. (http://angelosoliman.blogspot.hu/)

   A szerző amellett, hogy bemutatja a szabadkőműves mozgalom eszmeiségét és terjedését, fokozatosan kibomló, gyönyörű képet fest Kazinczy Ferenc alakjáról, vele párhuzamosan pedig Angelo Solimanról, a fekete bőrű jakobinusról, majd kirajzolódik a regényből kettejük különlegesen mély barátsága. Mindezt a nyelvújító felesége, Török Sophie tolmácsolja, miközben a Természettudományi Múzeumban szemléli a fekete testet, a kitömött barbárt.

   A regény több szálon futó, szerteágazó cselekményét az anaforikus szerkesztésmód zökkenti időről időre vissza Török Sophie jelenéhez, akinek visszaemlékezéseiből megelevenedik előttünk a 18. század és annak két figurája, a regény két főhőse.

   Angelo Soliman, a hányattatott sorsú színes bőrű szabadkőműves egész életét a teste határozza meg: feketesége átok, az emberek viszolygása, kíváncsisága, ellenszenve, agresszivitása végigkíséri élete végéig, de halála sem hozhat megnyugvást, bőre túléli őt, kiszolgáltatva Angelót a nem kívánt örökkévalóságnak.

  Kazinczy Ferenc, a széphalmi kultúrember életének meghatározója nem a teste, sokkal inkább szellemisége, eszméi. A hallatlanul művelt Kazinczy felesége elbeszélései alapján érzékeny, vívódó férfiként jelenik meg, akinek az irodalom és a magyar nyelv épp oly nélkülözhetetlen, mint a levegő.   

  A regény nyelvezetében nem köszön vissza a 18. század, nem archaizál, de erre nincs is szükség, hiszen bár ma már nincs kolerajárvány és a szabadgondolkodókat sem fenyegeti haláluk után testük kitömetésének, ha úgy tetszik, meggyalázásának veszélye, a felvilágosodás kérdéseinek, problémáinak egy része még mindig aktuális. Ez által válhat a regény egy korrajzon túl minden gondolkodó ember számára izgalmassá, hiszen hordozza a felvilágosodás soha el nem avuló üzenetét: a gondolkodás megtörhetetlen, kivégezhetetlen, időtlen.

   “Elégették a könyveket és betiltották a szabadkőműves páholyokat és levágták a fejeket, amivel csak azt tették nyilvánvalóvá, hogy semmit sem értenek a gondolatok terjedésének természetéből.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr1008404730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.