Kulturális Cybertér

KultOnline

Veszettek

Átrium Film-Színház

2016. február 24. - Piros Csilla

10081161_84c7954dc95b56298f451d2234dd4efe_wm.jpg      Átrium mozi

   A tavaly debütált a mozikban, mégis bárkinek, akinek eddig megemlítettem, nem is hallott róla. Hozzám is csak idén jutott el a hír, hogy létezik ez a film, és az is úgy, hogy éppen egy régebbi interjút olvastam ifj. Vidnyánszky Attilával, ahol utaltak rá. Arra viszont még mindig nem jöttem rá, hogy egy ekkora költségvetésű film (kb. 1milliárd Ft), hogy engedte meg magának azt, hogy a beharangozására már ne költsön szinte semmit (vagy, ha igen, akkor nagyon rejtélyesen tették). Kicsit olyan, mint egy „mostohagyerek”, akit megszülnek, majd annak rendje és módja szerint sorsára hagynak.

   A filmet Goda Krisztina rendezte, a forgatókönyvet pedig Divinyi Réka jegyzi, Czető Bernát László kisregényéből (A kakukk - http://www.prae.hu/prae/portfolio.php?fid=6286 ).

Kissé fáradtan ültem be a filmre, mert egy eléggé kimerítő héten voltam túl, és igazából nem voltak nagy elvárásaim. Nem tudtam róla szinte semmit, és az elmúlt években nem sok olyan magyar filmet láttam, amiről tényleg jó szájízzel jöttem volna ki. Ehhez képest teljesen meglepett minden szempontból, mind az aktuális témája miatt, mind pedig azért, mert rég láttam ilyen pörgős, izgalmas és drámai filmet, ami ennyire magával ragad. Minden pillanatát végig izgultam, s amikor volt időm egy pillanatig elgondolkozni, akkor egyszerűen nem hittem el, hogy ez magyar film, és nem egy amerikai kasszasiker. Azt hiszem, ez a film még Hollywoodban is nagyot ütne, hát még itthon, ha tudnának is róla.

   A film egy nem létező kisváros, Tarnád fiataljainak a kilátástalanságát, a nihilbe való belesüppedését mutatja be, ahol a szegénység kéz a kézben jár a bűnözéssel. A középpontban két testvér, Joci és Máté áll, akik közül az utóbbinak még talán volna esélye kitörni, ha a sportban komolyan odatenné magát, ugyanis tanárja szerint kitűnő atléta.

   Joci és a többiek csak úgy lógnak, tengetik a napjaikat, néha el-el lopnak ezt-azt valamelyik kis boltból, vagy éppen füvet szívnak, de céljaik nincsenek, csak a teljes reménytelenség. Börtönbe is kerülnek, önhibájukon kívül, de csak rövid időre, ugyanis elég hamar kiderül, hogy ebben pont nem ők voltak a vétkesek. Ennek következményeként a város új rendőrkapitányt kap, aki szabadon bocsájtja őket, majd pedig felkarolja, és megpróbál nekik célt adni. Ez még a film elején úgy tűnik, hogy jót is tesz a fiúknak, végre van mit csinálni, lekötik fölösleges energiájukat, és addig sem balhéznak. Van valaki, akire felnéznek, és aki szintén figyel rájuk, egy igazi apafigura, ami eddig hiányzott az életükből. Az csak idővel derül ki, hogy pártolójuknak nem annyira az összekovácsolás, hanem inkább a hatalomra kerülés a cél, amit a fiúk manipulálásával akar elérni. És bár a rendező azt mondja, hogy ez nem egy gárdista film, de aki megnézi, annak rögtön az jut eszébe. És természetesen a rasszizmust sem emeli ki annyira, hiszen a cigányokat végig telepinek nevezi, és még csak véletlenül sem hangzik el a cigány vagy roma szó, de attól még ott van a vásznon.

   Ezek a fiatalok úgy döntenek, hogy önkényesen – vagy inkább a „mesterük” kérésére – nekiállnak rendet tenni a városban. Félkatonai szervezetbe rendeződve járkálnak, és ítélkeznek a bűnözés felett. Ijesztő látni, hogy amikor egy ilyen ügyes hatalomvágyó ember egy teljes csoportot manipulatív módon elkezd irányítani, az meddig fajulhat, és hogy ezzel a radikális tisztogatással mikor lépnek át egy morális határt. Mi az, ami még a jót szolgálja, védeni a várost az erőszak ellen, és mi az, amikor már a saját erőszakvágyukat elégítik ki a rend és biztonság nevében.

   Véleményem szerint ez egy nagyon jó rendezés, fantasztikus képekkel, jó vágással, és még annál is jobb színészi játékkal. Ifj. Vidnyánszky Attila tehetségét már többször is megmutatta a színpadon, és most a mozivásznon is bizonyított, hitelesen hozta a fiatal testvér karakterét, akinek bár megingott a hite egy rövid időre, mégis volt ereje kiszállni és szembeszállni, és megtenni a lépést, még ha az út végét nem is látta.

   Fenyő Iván karaktere szerintem sokaknak okoz meglepetést, jó volt látni, hogy az eddig főként szépfiúként bájolgó macsó egy sokkal összetettebb és árnyaltabb figurát is képes igazán korrektül alakítani.

   Klem Viktor Joci szerepében szintén meggyőzően viszi vászonra a panelsuttyót, akiben azért van jóérzés is, de pillanatok alatt elborul az agya, és képes óriási baklövést elkövetni minden következmény mérlegelése nélkül.

   Választ sok mindenre nem kapunk, de nem is kaphatunk, mert nem olyan társadalmi problémákat feszeget, amire a film megoldást kínálhatna. A nézőben csak elindíthat egy gondolatot, amit a moziból kilépve lehet tovább vinni, beszélni róla és tenni érte vagy ellene.

Friss magyar filmek:  Átrium Film-Színház

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr368417306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.