Kulturális Cybertér

KultOnline

Chicagói hercegnő

Budapesti Operettszínház - SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

2016. április 17. - Piros Csilla

img_3564.jpg   A héten rendezte meg a Chicagói hercegnő sajtótájékoztatóját a Budapesti Operettszínház, a budapesti Bródy Stúdióba, ahol először találkozott Borisz Alex sylváriai nagyherceg és Mary Lloyd amerikai milliárdosnő. És, ha már így összetalálkoztak, rögtön belecsaptak a mulatozásba, ízelítőt adva az előadás zenei kavalkádjából, ahol a klasszikus operett keveredik a dzsesszel és a magyar népzenével.

   A sajtótájékoztatóra csak az léphetett be, aki tudta a titkos jelszót, ami után egy kis romkocsma jellegű udvaron kezdetét vette a tájékoztatás, ahol Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója köszöntött mindenkit, megjegyezve, hogy örül, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megszülethetett az előadás, átadva a szót Kerényi Miklós Gábornak, aki kifejezte örömét, hogy egy újabb Kálmán darabot vihetnek színre.

    Az előadás majdnem kilenc évtized után kerül újra színpadra, és bízik benne, hogy most ért meg rá az idő, hogy befogadja a közönség az eddig nem túl népszerű művet. Úgy gondolja, hogy most igazán aktuális a története, ahol két ellentétes világ találkozik egy harmadikban.

   Béres Attila, az előadás rendezője vette át tőle a mikrofont, aki elmondta, hogy hihetetlenül boldog, hogy majdnem négy évvel a Viktória bemutatója után megrendezheti ezt a darabot is. Kihívásként éli meg, hogy még senki nem látta ezt a darabot színpadon, bár kicsit ijesztő is a felelősség, hogy tovább él-e majd vagy nem. Valamiféle kísérletre törekedtek, összeöntve egy csomó színházi gondolkodást, remélhetőleg valami igazán újat kihozva belőle. A másik nagy öröme, hogy teljesen szabad kezet kapott az előadás megrendezésére, és Lőrinczy Attilával megpróbálták a történetet kicsit „elvadítani, elvinni a groteszk és az abszurd” irányába.

1chicago.jpg

    A beszédek után a művészek is megérkeztek csodás jelmezeikben (Velich Rita), Fischl Mónika, Bordás Barbara, Szulák Andrea, Nádasi Veronika, Zábrádi Annamária feldobták a hangulatot, és Bársony Bálint dzsessz-szaxofonos kíséretében elő is adtak egy dalt. Ezután betoppantak Sylvária trónörökösei is, Homonnay Zsolt és Dolhai Attila is, akik Ökrös Tibor cigányprímás zenei segítségével a magyar muzsika világába vezettek be minket. A hangulat kezdett a tetőfokra hágni, de a nagyhercegnő, Kalocsai Zsuzsa betoppanása visszarántotta a fiúkat a földre.

    A táncoskomikus-szubrettpárosok szintén jelen voltak, (Szendy Szilvi, Dancs Annamari, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter) de nem vettek részt a mulatozásban, ugyanis nekik most az alkotók egy különleges színházi poént találtak, amivel szeretnék meglepni a nézőket.

   A különböző zenei stílusok miatt az előadás különlegessége, hogy nem egy, hanem egyenesen három koreográfus is részt vesz, a néptáncért Lénárt Gábor, a sztepptáncért Hajdú Anita, míg az összes többiért Bodor Johanna, a rendező állandó alkotótársa felel.

    Az elhangzottak után biztosan lehetünk abban, hogy egy igazán izgalmas és újszerű előadást kapunk.

 

Fotó: Piros Csilla

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr738630794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.