Kulturális Cybertér

KultOnline

Anyegin

Magyar Állami Operaház

2016. május 03. - Lengyel Orsolya

0u0b3294_resize.jpg    John Cranko / Pjotr Iljics Csajkovszkij / Kurt-Heinz Stolze: Anyegin

    Balett az Operaházban

   A világirodalom egyik legismertebb hétköznapi tragédiája Puskin Anyeginje, mely nemcsak irodalmi műként szembesít minket a legesendőbb emberi tulajdonságokkal, a tánc nyelvén is képes közvetíteni mindezt, Csajkovszkij sodró zenéjének köszönhetően nem is akárhogy. Az Operaház balettkara klasszikus feldolgozásban hűen mutatja be a 19. századi orosz életet és a kiváló táncosok azt is bebizonyítják, hogy az érzelmek széles skálájának megelevenítéséhez nincs szükség szavakra.

    Mindenki ismeri középiskolai olvasmányaiból a különc „felesleges embert”, Jevgenyij Anyegint, akinek személyiségét legalább annyira áthatja a korra jellemző byroni spleen, mint az a bizonyosság, hogy egyszerűen nem találja a helyét a világban. Nem csoda hát, hogy a barát, a szerető és a gazda szerepét is elbukja, nemcsak a saját életét nehezítve meg ezzel.

0u0b3358_resize.jpg

   Míg a verses regény igen finoman kidolgozott, olykor már-már szerethető, de legalábbis vonzó Anyegint elevenít meg az olvasó számára, addig az Operaház színpadán megjelenő főhős jelleme (Liebich Roland) sokkal kevésbé árnyalt: jellemének gőgös, kemény volta domborodik ki, testének minden mozdulata elárulja fölényességét. Sötét ruhás alakja már megjelenésének első pillanatában azt üzeni, hogy Jevgenyij maga a megtestesült dekadencia. Nem meglepő, hogy a szépirodalmon felnőtt, a drámaiság iránt különösen fogékony Tatjana (Felméry Lili) azonnal beleszeret.

0u0b3903_resize.jpg

   A lány azonban hiába vállalja fel és fogalmazza meg levélben érzelmeit, Anyegin válasza hűvös elutasítás, majd egy annál forróbb flört a lány testvérével, Olgával (Balaban Cristina) a névnapi bálon. Az események drámai felgyorsulását a menyasszonyát féltő Lenszkij (Balázsi Gergő) idézi elő, aki aztán bele is hal abba a párbajba, melyre ő maga hívja ki a csábítót.

Anyegin évekkel később szembesül fiatalkorában elkövetett hibájának következményével: azon, hogy gyáva volt megélni a szerelmet, szabadságát féltve, már az utólagos szerelmi vallomás sem segít.

0u0b3953_resize.jpg

   Az idő könyörtelenül kőbe véste a megváltoztathatatlant, melyet Tatjana fájdalmasan táncol el minden mozdulatával azt üzenve: Szeretlek még, de elkéstél. A gyönyörűen koreografált történet minden pillanatában ott a meg nem ragadott lehetőségek nyomában járó tompa fájdalom.

 

Karmester
Silló István
Anyegin
Liebich Roland
Tatjana
Felméry Lili
Lenszkij
Balázsi Gergő Ármin
Olga
Balaban Cristina
Gremin
Apáti Bence
Dada
Antal Tünde
Larina
Gikovszki Sznezsana

Koreográfus
John Cranko
Zeneszerző
Pjotr Iljics Csajkovszkij
Hangszerelte
Kurt-Heinz Stolze
Színpadra állította
Agneta Stjernlöf-Valcu / Victor Valcu
Felügyelte
Tamas Detrich
Díszlettervező
Thomas Mika
Jelmeztervező
Thomas Mika / Maren Fischer
Jelmeztervező asszisztens
Diana Eckmann
Világítástervező
Steen Bjarke
Szerzői jogok
Dieter Graefe
Próbavezető balettmester
Pongor Ildikó / Kövessy Angéla / Solymosi Tamás / Venekei Marianna
FOTÓ: Csibi Szilvia (forrás: Magyar Állami Operaház)

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr508680504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.