Kulturális Cybertér

KultOnline

Peter Handke: Az aranjuezi szép napok

Bethlen Téri Színház & MaNNa Egyesület

2016. július 04. - Piros Csilla

  13432408_1239232869420429_2193044853347487020_n.jpg     Különös találkozás volt ez az előadás minden szempontból, így a Találkozások tehetséggondozó pályázat, aminek a keretében megvalósulhatott, valóban találó kifejezés. Szilágyi Bálint Peter Handke Magyarországon teljesen ismeretlen darabját vitte színre, saját fordításban, olyan rendező mentorral, mint Zsótér Sándor, akinek szinten védjegye, hogy szeret új fordítással dolgozni. 

   A Bethlen Téri Színház adott otthont a produkciónak, egy bátor vállalkozásnak, hiszen mindig nagyon nehéz két színésznek lekötnie a publikumot, főleg akkor, ha semmi sem történik a színpadon, ahogy a beharangozóban is állt: A férfi és a nő megállapodott. A férfi kérdéseket tesz fel, a nő pedig válaszol. Mindenre. Őszintén. Egy szabály van: nincsen akció. Csak párbeszéd. A nő belekezd a szexuális autobiográfiájába. Kivel, mikor, hogyan, mit? Kezdve a gyerekkortól, egészen a mostani pillanatig.”

noval_goya.jpg

   Handke drámája nagyon mai, 2011-es darabról van szó, de ami még meglepőbb, hogy ennyire tisztán látja a női lélek bonyodalmait. Szövege nagyon is érthető, annak ellenére, hogy a realitás sokszor az abszurditást súrolja, vagy konkrétan át is lépi. A díszlet nem is lehetne egyszerűbb: maga a színházi tér, pár lámpa, ami faként is funkcionál, és egy hosszú fehér terítős asztal, nyári kerti bútorként. Ezzel már itt is a fantáziánkra bízzák a környezetet, ahogy azt is, hogy a két szereplő egyáltalán létezik-e, vagy hogy a történetük mennyire igaz vagy elképzelt. Az alma pedig Ádámra és Évára utal, még ha szimbolikusan is, de a Nőt és a Férfit láttatja. Eke Angéla és Zsótér Sándor maguk a puszta eszközök, nekik kell valami olyasmit megteremteni a színpadon, ami elég érdekes, elég valódi, még az abszurditásához képest is, hogy az ott ülők ne érezzék azt, hogy ez egy unalmas mese, vagy hogy egy olyan beszélgetést hallanak, amit bárki elcsíphet bárhol. Ebben Handke szövege Szilágyi Bálint fantasztikus fordításában olyan nyelvi virtuozitásról tesz tanúbizonyságot, hogy az ott levők néma csendben minden egyes szót, mondatot, majd az ebből kerekedő történetet is önkéntelenül magukba szippantják.

noval2.jpg

   Nagyon vártam ezt a darabot, mert Eke Angéla már számos alkalommal bebizonyította, hogy ezen a pályán a helye, Zsótér Sándor rendezéseit pedig mindig izgatottan várom, így színészként is kíváncsi voltam rá (igaz, egy-két filmben már láttam, de a színpad az mindig más). Kettősük nagyon jól működött együtt, és nagyon izgalmas volt az a finomság, amivel Handke a szexualitásról beszél, részletekbe bocsátkozva, mégis megmaradva a művészi vonalon, meg csak nüánsznyit sem súrolva a pornográfia határait.

   Az ősbemutató jól sikerült, és a két remek szereplő mellett megszületni láthattunk egy friss és tehetséges rendezőt. Ősszel mindenképpen érdemes felvenni Handke előadását a színházi esték közé.

 

A NŐ – Eke Angéla
A FÉRFI – Zsótér Sándor

Rendező: Szilágyi Bálint e.h.

FOTÓ: Noval Goya

Ősszel megtekinthető: ITT

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr888866074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.