Kulturális Cybertér

KultOnline

Waskovics Andrea interjú

"... szerencsésnek érzem magam, hogy velük és tőlük tanulhattam."

2016. október 18. - Piros Csilla

14699464_798309300311054_1267102825_o_1.jpg    Egy kisebb kihagyás után újra lelkes látogatója lettem az Ódry Színpadnak, ahol mindig újult csodálattal fedezem fel, hogy mennyire lelkesek, odaadóak és főként energikusak, a még csak színésznek tanuló, vagy éppen a „fészekből” már majdnem kirepülő diákok. Itt még mindenkinek majdnem egyenlő esélye van a bizonyításra. A mostani interjúalanyom is itt fedeztem fel, és örömmel töltött el, hogy változatos szerepekben láthattam. Még csak ötödéves a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de már most a második nagy szerepére készül a Nemzeti Színházban, ráadásul még a filmes szakma is felfedezte magának. A színházi és filmes szerepeiről kérdeztem a fiatal és tehetséges Waskovics Andreát.

   Az Ódry Színpadon már számos előadásban láttalak, de akkor még a színlapon Kiss Andreaként szerepeltél, viszont már az Aranyélet új évadának a beharangozásakor feltűnt, hogy Waskovics Andreára váltottál. Elárulod ennek az okát?

 

Waskovics Andrea: Ez egy íratlan szabály: ha már létezik egy ugyanolyan nevű színésznő, akkor a fiatalabbnak változtatnia kell.

 

   Ez eszembe se jutott. És honnan jött a Waskovics?

W.A.: Anyai dédnagyszülői ágról.

   És ha már szóba jött az Aranyélet, akkor arról is mesélhetnél, hogy hogyan jött ez a lehetőség az életedbe? Mennyiben volt más a forgatás, mint amit eddig nyújtanod kellett a színpadon? Mesélnél kicsit a szerepedről, az ifjú Jankáról?

 W.A.: Az egész egy telefonhívással kezdődött, és azzal is  lett végleges.  Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy részese lehetek ennek a sorozatnak. Sokkolt az Aranyélet első évada, egyszerűen imádtam. Nagyon nagy élmény volt Dyga Zsomborral és Mátyási Áronnal dolgozni. Érdekes volt számomra az, hogy előre megkaptuk a szöveget, és a partneremmel nem gyakoroltuk, nem mondtuk össze, mint a színházban. Ott olyan is előfordul, hogy egy adott jelenetet majdnem egy egész hónapig próbálunk, érlelünk. Így ez kicsit talán magányosabb munka, felkészülés, mint a színházban. Teljesen más, de nagyon izgalmas. A fiatal Janka karaktere szinte ellentéte a mostaninak. Elég rossz anyagi körülmények között nő fel, húszas éveire elege lesz ebből az életből és felköltözik Pestre. Új életet kezd. Kinyílik a világ számára, élvezi a pesti létet, a nyüzsgést. Mindent megtesz céljai eléréséért, és képes áldozatokat hozni a szerelemért is.

    Kicsit hátulról kezdtük ezt a beszélgetést, rögtön a filmezéssel, de térjünk vissza a színházhoz. Tavaly a Nemzeti Színházban rögtön egy főszerepet kaptál, te lehettél Mari a Körhintában, idén pedig egy újabb szerep, ráadásul címszerep, ugyanis te leszel Tóth Ilonka. Azt hiszem, ennél jobb lehetőségről nem is álmodhat egy végzős színészhallgató. Gondolom, akkor itt töltöd a gyakorlatod. Van arról szó, hogy itt is maradsz? 

W.A.: Igen, itt töltöm a gyakorlati évemet, de hogy diploma után mi lesz, az még egy óriási titok számomra is. eori_szabo_zsolt_foto.jpg

Fotó: Eöri Szabó Zsolt (Körhinta; Galilei élete , Tóth Ilonka)

    Addig akkor még van egy kis idő, hiszen még mindig a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója vagy, és ugye ez az utolsó éved. Hogyan élted meg az egyetemi éveket, várod már a „szabadulást”?

W.A.:  Igen, ez az utolsó évem, már szinte csak játszani járunk oda,  és évről-évre kevesebb az ismerős arc. Éppen ezért igyekszem minden vizsgát megnézni, mert nagyon érdekel, kik az újak. Rettenetesen hamar elment ez a négy év. Sokat jelent nekem az osztályom, az osztályfőnököm, és igazán szerencsésnek érzem magam, hogy velük és tőlük tanulhattam.

   Láttalak szinte az összes előadásban az Ódryn, és nem igazán tudtalak téged besorolni egy kategóriába sem, ami egy színésznél pozitív, hiszen így számos szerepet megkaphat. Mégis kíváncsi lennék, hogy hozzád melyik szerep állt a legközelebb?

W.A.: Szeretem a szélsőséges karaktereket, amik különböznek az én alap személyiségemtől. Például az egyik kedvencem, az Utolsó Estém a Földön című előadásból Alexa szerepe, aki első látásra egy naiv butácska nagyszájú és primitív lánynak tűnik, de később kiderül, hogy sokkal több van benne.  Olasz Renátó, a darab rendezője, sokat beszélt nekem erről a karakterről, fontos volt, hogy mindenképpen szerethető legyen, és az egyén rendszerén belül legyen saját igazsága.

   Szerintem ezt egész jól megoldottátok. Most viszont a legutolsó előadásotok, a Válogatás időben kicsit távol áll tőletek, de hihetetlen precizitással hoztátok a 60-as 70-es éveket. Honnan inspirálódtatok, hogyan zajlott a felkészülés, a próba? 

W.A.: 1970-ben Gazdag Gyula rendezte a Válogatás című dokumentumfilmet és ebből készült az előadás. Kocsis Gergő zenés mesterség tanárunk rendezte, Lőkös Ildikó dramatizálta és Czutor Zoltán írta a dalokat és a dalszövegeket hozzá. Én személy szerint direkt nem néztem meg a filmet, mert nem akartam lemásolni egy az egyben egy karaktert, hanem magam akartam rájönni a szöveg és a szituációk alapján Szekeres Jánosné Zsuzsa „rejtelmeire”.

vegyes_kep2.jpg

 1.kép: Borovi Dániel (Liliomfi);  2.kép: Bántó Csaba (Utolsó estém a Földön); 3.kép: Szkárossy Zsuzsa (Válogatás);

 Akkor térjünk egy kicsit vissza a közelgő premierre, ami azért is különleges, mert az első igazi bemutató nem is Magyarországon, hanem egyenesen Varsóban lesz. Mennyiben más az, hogy külföldön lesz a premier?

W.A.: Ebben nincs tapasztalatom, de izgalommal várom. Annyit tudok csak, hogy pár dolgot ott majd át kell alakítani, mert mások a színpad méretei és arányai.

   Tóth Ilonka alakja, mint tudjuk, egy elő személy volt, aki sokakat megoszt, hiszen a mai napig nem tisztázott pontosan a személye. Igaz, hogy a  2000. évi CXXX. törvény szerint semmisé tették az akkori ítéleteket, mégis a mai napig foglalkoznak vele a történészek, ki mellette, ki ellene. Olvastad a róla szóló tanulmányokat? Hozzád melyik oldal áll közelebb, te mit gondolsz az ő személyéről?

 W.A.: Sok tanulmányt elolvastam. De a legmeggyőzőbbek a személyes történetek voltak róla. Dózsa László, aki a darabban a szovjet Grisin alezredest alakítja, személyesen is ismerte őt, így általa is közelebb került hozzám az ő karaktere. Számomra Tóth Ilona egy hős, tele ártatlansággal és tisztasággal. Nagy öröm őt eljátszani.

   Gondolom ez a szerep összetettebb, mint a Körhinta Marija, és mégiscsak ez a második igazi nagyszínpadi szereped. Nem ijesztő egy ekkora színpadon egy ekkora szerep?

W.A.: Hogy ijesztő- e? Persze, nagyon. De erre próbálok nem gondolni, mondjuk előadások előtt fél órával csak erre tudok gondolni, de aztán mikor elkezdjük elfeledkezem róla.

   És végül felteszem a legsablonosabb kérdést, mikor döntötted el, hogy színész szeretnél lenni? 

W.A.: A legsablonosabb választ tudom csak adni: kiskoromban.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr711817281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.