Kulturális Cybertér

KultOnline

Visky András: Júlia

Magyar Színház

2017. január 18. - Piros Csilla

julia_digit_plakat_1080.jpg      Hit, remény és szeretet

  Visky András Júlia c. monodrámája már több színpadon, több rendezésben látott napvilágot, és több díjat is besöpört, idén pedig a Magyar Színház is a repertoárjára tűzte. Szabó K. István rendezésében és Ráckevei Anna tolmácsolásában január 10-én volt a premier, ahol az író maga is tiszteletét tette.

   Az alcíme Párbeszéd a szerelemről, de inkább nevezném belső beszédnek szerelemről, szeretetről és hitről, mely hol felemelő, hol megrázó, de végig fokozott figyelmet követel.

   A történet végigvezet Visky szüleinek drámáján, a megismerkedésüktől a házasság kötésen át egészen a gulágba való elhurcolásukig. Fájdalmasan szép történet az övék. Az édesanya, Júlia, éppen a Duna-deltában lévő Bărăgan-alföldi lágerben van hét gyermekével, ahol talán az angina pectorisnak köszönhetően éppen végigperegnek előtte életének fontosabb állomásai, s mintegy delíriumos állapotban, időben ide-oda csapongva mesél. Beszél arról, hogy másokkal ellentétben ők nem Nyugatra szöktek, hanem Keletre, arról, hogy a román milicisták miként hurcolták el váratlanul egy éjszaka az apát, és arról is, hogy hogyan maradt tehetetlenül és egyedül a hét gyermekével, majd arról is részletesen mesél, hogy őket hogyan szállították el, és miként élték meg azt, hogy látniuk kellett, ahogy az elmagyarosodott román németjuhászkutyát lelövik. A táborban átélt éhezés és a tisztálkodás nehézségei is a napi „rutin” részei voltak, mégis kitartottak.

   Ráckevei Anna minimalista díszletben, amely jóformán egy sírként, asztalként vagy éppen priccsként is funkcionáló fadobozból áll, kis térben, fogoly ruhában olyan átéléssel beszél minderről, hogy színes életképek elevenednek fel a lelki szemeink előtt, mint egy mozivásznon.

   Helyzetük bár kilátástalannak látszik, de Istenben való hite nem hagyja el, sem a férje iránt érzett mérhetetlen szerelme, még akkor sem, amikor az ügyvéd megváltást ajánl neki azzal, ha beadja a válókeresetet. Tántoríthatatlan marad mind Isten, mind a férje iránti hűségében. Igaz vannak pillanatok, amikor kicsit vitába száll az Istennel, de soha nem szakítja meg vele a kapcsolatot, hiszen ő maga is tudja, hogy csak a hit adhat neki akkora erőt, hogy mindezt túlélje, és igaz anyja legyen gyermekeinek. Tudja, hogy szükségük van rá, bár egy gyengébb pillanatában ez a helyzet megfordul, és pont az elsőszülött fia lesz az, aki visszahozza őt a Halál asszony karjaiból.

   A mű tragikuma ellenére azért a szerző csempészett bele némi humort is:

„Hallottad nincs Isten

Én már régen sejtettem

Na Isten Isten

És kezet ráznak”

   Az előadásnak hirtelen szakad vége, még időnk sincs felrévedni abból az állapotból, amiben közösen utaztunk a színésznő meggyőző előadásmódjának köszönhetően, de a tapsrend kétségtelenül kiránt, és ráébreszt arra, hogy lehet, hogy nem látszik az alagút végén a fény, de mindig van remény, ha elég erős a hitünk és megmarad a szeretet.

 

JúliaRÁCKEVEI ANNA m.v

Rendező/Látvány: Szabó K. István
Szcenika: Balázs András
Zeneszerző: Ovidiu Iloc
Súgó: Balázs Éva
Rendezőasszisztens-ügyelő: Juhász Andrea

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr5012135357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.