Nemrég akadtam a Spam operettre, aminek már a címe is eléggé érdekes, így nem igazán tudtam, hogy mit várhatok a darabtól, hiszen a spam a modern kor hozománya, míg az operett még az internet előtti korszakban élte igazán virágkorát, szóval a kettő eléggé disszonáns egymás mellett, de kíváncsiságomat felkeltette.

   A színészeket már ismertem, így az ő kvalitásukban biztos voltam, Hajós humorát is szívesen fogyasztom, de be kell vallanom, hogy Rejtőt még nem olvastam, csak mindig készülök rá, ám ez nem tántorított el attól, hogy Rudolf Péter rendezésének bizalmat szavazzak.

   Az nyitókép kicsit puritán volt, a díszlet egyszerű, inkább futurisztikus, egy babzsák és a puszta fal, amire kivetítették a többit.

   Kováts Adél berobbant tini lányként, tanár úrnak szólítva Schneider Zoltánt, amin kicsit meghökkentem, de végül meg is nyugodtam, nem, nem diáklányt játszik, bár fiatalossága megkérdőjelezhetetlen. A történet szinte hétköznapi, és mindenki számára ismerős, akinek van internetes levelezőrendszere: Anikó, az eladólány kap egy e-mailt valamelyik harmadik világbeli országból, valamilyen Harry nevezetű, amerikai közkatonától, aki szerelmet vall neki, és pénzzel kecsegteti, igaz, előbb neki kellene kicsit befektetnie. Ezzel az ominózus levéllel keresi meg a tanár urat, aki egy lecsúszott értelmiségi, és láthatólag nem túl sok kihívás van az életében. A levelet nyilván csalásnak tartja, és véleményét nem is rejti véka alá, megpróbálja meggyőzni, hogy ez csak spam, sima levélszemét, de mivel a lány hajthatatlan, segít a fordításban, majd kisebb huzavona után a válaszolásban is, mivel ez a pénz pont jó arra, hogy napi italadagjához jusson.

   Anikó ettől sokkal romantikusabb, ő ebben igaz szerelmet lát, és az előadás innen indul be igazán. Lesz itt minden: irigy szomszéd, ártó és felkapaszkodó munkatárs, magyar rendőrség, törökök, Attila és még a híres szürkemarha spermája is szerepet kap. 

   Nem kell egy mélyenszántó lélektani drámára számítani, sőt, világmegváltó gondolatok sem repkednek, ám annál több poén, és néha még egy-egy betétdal is felhangzik. Van, amikor kicsit hiányzott egy igazán hihető sztori, de ha  ezen túllépünk, akkor egy igazán vidám estét tölthetünk el, mert számos apró humorbombát dobnak le a nézőtérre, lehet jókat nevetni, szinte megállás nélkül.

   A színészeket nem nagyon akarom kiemelni, mert ez nem az az előadás, ahol kimondottan nagyot lehet alakítani. Egyszerűen csak szórakoztatni akar, és arra tökéletesen alkalmas.

Zenészek: Dennert Árpád / Elek István, Ducsai Szabolcs / Bukovinszki Balázs,
Bujtor Balázs / Berán Gábor / Gazda Bence, Végh Balázs / Berdisz Tamás, Darvas Benedek / Dinyés Dániel

Libretto: Tasnádi István
Zene: Dinyés Dániel
Dalszöveg: Hajós András
Dramaturg: Hársing Hilda
Koreográfus: Juronics Tamás
Díszlet- és jelmeztervező: Balla Ildikó
Világítás: Baumgartner Sándor
A rendező munkatársa: Őri Rózsa
Rendező: RUDOLF PÉTER

Fotó: Dömölky Dániel