Bonnie és Clyde a Városmajorban
Musical, ősbemutató, izgalmas történetet sejtető cím.
Szombaton (július 14-én) a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatták be itthon másodízben a zenés darabot, a debreceni Csokonai Színház és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésével.
A műsorismertető szerint közreműködtek még továbbá a Kaposvári Egyetem, és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium hallgatói is.
A történetet ki ne ismerné?
Bonnie Elizabeth Parker (1910-1934.) és Clyde Chestnut Barrow (1909-1934.) egy amerikai bűnöző páros az 1930-as években az Egyesült Államokban, akik az USA egész területét beutazták, és egy időben rettegésben tartották szinte az egész Államokat.
Több bankot is kiraboltak, valamint több gyilkosság is fűződik a nevükhöz, melyekre leggyakrabban rendőri rajtaütések során került sor, ha a szerelmes-bűnbanda tagjait sarokba szorították, vagy tűzpárbajba keveredtek.
Kettőjük mellett a Barrow-banda tagja volt Clyde bátyja, Buck; annak felesége, Blanche, és más hírhedt személyek is.
Úgy vélik, a banda legalább 9 rendőr életét oltotta ki, kiraboltak számos üzletet és benzinkutat is. A korabeli viszonyok között, a nagy gazdasági világválság idején, az emberek cselekedeteiket hőstetteknek vélték; azokat és alakjukat romantizálták.
Számos történet, legenda, film és zene ihletői.
- május 23-án végzett Louisiana és Texas állam közös rendőri különítménye a világ egyik leghíresebb bűnözőpárosával, miután Sailes városának közelében rajtaütöttek lopott autójukon.
(Forrás: wikipedia.org)
A nézőtér szinte teljesen megtelt.
Mozgalmasan indult a darab; kíváncsi voltam, hogyan oldják meg a viszonylag kis méretű szabadtéri színpadon a sok szereplő, s több helyszín váltakozását.
A zenekar a színpad jobb oldalán foglalt helyet, autentikus korabeli amerikai stílusú öltözetben, fekete kalapban.
Magával ragadó, a darab mozgalmasságához teljesen illeszkedő volt minden dal; tele érzelemmel.
Nagyon tetszett, hogy átéléssel játszották a betéteket; ha kellett, mosolyogtak-nevettek, ha azt követelte meg a darab, szomorúság ült ki az ő arcukra is.
Együtt éltek a szereplőkkel.
A történet a kis Bonnie-val (a szombati szereposztásban Józsa Bettina alakította) és Clyde-dal (Jenővári Miklós) indult; megtudtuk, honnan jöttek, milyen közegből, s kissé „Romeo és Julia-szerű” volt. Hiszen, Clyde már ifjúkorában szembekerült a törvénnyel, a kis Bonnie pedig édesapja halála, s a család szegénysége miatt is, nagy álmokat dédelgetett: híres Hollywood-i színésznő szeretett volna lenni.
Elköltöztek Texasba, s egy kávézóban lett felszolgáló, de vágyairól nem mondott le. Udvarlója is akadt (Ted szerepében Hajdu Pétert láthattuk).
Persze, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a tisztességes rendőrfiú nem dobogtatta meg Bonnie szívét, mígnem egyszer találkozott az éppen szökésben lévő Clyde-dal.
Az események gyorsan követték egymást; a zene és a forgószínpad mindezt elő is segítette, anélkül, hogy az ember úgy érezte volna, valami fontos epizód kimarad.
Érthető ez a dramaturgia, hiszen a mintegy kétévnyi közös „ténykedésüket” kellett a nézők elé tárni; sem nem unalmasan, sem nem elkapkodva.
A szünetben ismerősökkel beszélgettünk, hogy nagyon izgalmas, szép az előadás, de félő, hogy tragédia lesz a vége.
Ezzel a „biztos tudattal” ültem le én is a második felvonásra, de „szerencsére”, csalódnom kellett.
A történet nem lett persze „hepiend”, de mégis úgy ért véget, hogy Bonnie és Clyde egy gyönyörű közös utolsó dalban búcsúztak el egymástól, s tőlünk, nézőktől is; a rendőri rajtaütés előtt, mely a halálukat jelentette.
Fantasztikus volt a darabban a lelkészt alakító, bariton hangú Borsi-Balogh Máté, s természetesen Clyde fivére, Buck (Kurucz Dániel), valamint az ő felesége, Blanche (Széles Flóra) is.
Remélem, játsszák még a közeljövőben „kőszínházban” is, mert érdemes megnézni!
