...avagy megéri-e összeomlani egy férfi miatt?

   Ez is egy olyan előadás, amire évek óta szeretnék eljutni, de eddig valahogy az időhiány megakadályozott. A Budapesti Operettszínház előadása 2016-ban debütált, így mára már teljesen kiforrta magát, és egy letisztult, ám jellegéből adódóan mégis kaotikus, filmszerűen pörgős produkciót láthattam.

   Ami nagyon szemebtűnő elsőre, rögtön az Átrium Színházba való belépéskor (ugyanis ezt az előadást nem a színház saját épületében játsszák), hogy az előtérbe szinte egytől-egyig csak nők vannak, és ha minden igaz, akkor talán az ideösszeomlás elkerülte őket.

   Az Átrium Színház mérete miatt itt minden előadás sokkal bensőségesebb és intimebb, így sokkal inkább érezhetjük azt, hogy valahol mi is a részesei vagyunk. Az eredeti mozifilm címe az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, és Almodóvarnak talán ez az egyik legismertebb nőközpontú alkotása. Annak ellenére, hogy a színészek többsége nő, és ők kapták a legjobb és legizgalmasabb színészi feladatokat is, az az érdekessége, hogy mégis a férfiak körül forog minden. Az Operettszínházra nem jellemzően igencsak sok volt a próza, de azért musicales hátterüket természetesen nem hazudtolták meg, és volt jó pár dal is benne, ami az előnyére vált, hiszen minden művész kitűnő zenei kvalitásokkal bír.

   Pepa egy jól kereső madridi szinkronszínésznőcske, aki munkája mellett kiegyensúlyozott boldog párkapcsolatban él szintén színész párjával, Ivánnal, legalábbis azt hiszi. Egy szép nap a férfi pofátlanul elköltözik tőle, csupán egy egyszerű üzenetet hagyva neki. Peller Anna fantasztikusan lavírozik ennek a kissé hektikus színésznőnek a szerepében, aki nem hajlandó ezt a szakítást csak simán tudomásul venni, hanem úgy dönt, hogy utánajár ennek az egésznek, és megkeresi a férfit, hogy számon kérje.

   Legjobb barátnőjének szintén borzasztóan nagy gondjai vannak, így ebbe a nagy drámába az is belecsöppen, tetézve az amúgy is kissé őrült hangulatot. Nekem Gubik Petra Candelaként vitte az egészet. Azok a felfokozott idegállapotok, amibe egyik pillanatban hol beleesett, majd ugyanolyan gyorsan ki, elmondhatatlanul szórakoztató. Igazi komikus véna van benne. Azt hiszem, egész este el tudtam volna nézni, ha csak ő maga mesél megállás nélkül az életéről.  Azt elmondhatom, hogy rég kacagtam ennyit valakinek az előadásán, pedig voltam 1-2 stand-upos esten is. Színészi arzenálját teljesen kimaxolta.

   Janza Kata, Iván volt feleségeként, szintén kiemelkedő volt. A nő, aki egész életét arra tette fel, hogy egy nap még visszakaphatja a férjét, szép lassan eljut arra a pontra, hogy a realitásból kiszakadva egy álomvilágban éli a napjait, s ezen a kissé szerencsétlen, de örökké mellette álló fia sem tud segíteni. Akit apjával ellentétben inkább a nők használnak ki, mint fordítva, és ezt Kocsis Dénes, mint Carlos, egész jól hozza, ahogy a párját, Marisát megszemélyesítő Simon Panna is, a kissé naiv, ám mégis határozott és célratörő nőt.

Külön üdítő számomra minden alkalommal, amikor Ábrahám Gabriellát láthatom valamilyen szerepben, most hűvös és érdekvezérelt „feminista” ügyvédnőként, Paulinaként a kisujjából kirázta az egészet. Érthetetlen számomra, hogy miért használják ilyen ritkán nagyobb szerepekben, színes játékával és tisztán csengő hangjával engem mindig meggyőz arról, hogy ő színpadra termett.

A taxisofőr és narrátor szerepében Pesák Ádám igazi energiabombaként cikáz keresztül-kasul a színpadon, mint egy porondmester, úgy vezeti fel a történéseket, hogy kimondatlanul is az az érzést kelti, mintha ő mozgatná a szálakat. Talán a másik leghálásabb szerep az övé volt, hiszen több arcát is megmutathatta, és a legtöbb ütős dalt is ő énekelhette.

S legvégül meg kell említenem Ivánt, hiszen mégiscsak ő áll az összeverbuválódott társaság középpontjában. Az először még vonzó és érdekes férfiként feltüntetett macsóról szép lassan lehull a lepel, és az is kiderül, hogy egy ajtócsapkodást sem ér, nemhogy hármat, arról pedig akkor még szó sem esett, hogy minek ide idegösszeomlás. Mindenkinek jobb nélküle. Először meg sem ismertem a színészt, Szentmártoni Normant, hiszen mikor utoljára láttam (ezek szerint jó pár éve), még akkor került ki a Broadway stúdióból, de azóta igencsak beérett, mind színészileg, mind hangilag.

Elfogultság nélkül mondhatom, hogy brillírozott az egész társaság, még a kisebb szerepekben (Papadimitriu Athina, Petridisz Hrisztosz) is emlékezeteset alkottak, Réthly Attila nagyon is jól nyúlt hozzá a kultikus Almodóvar filmhez.

Bármikor szívesen újranézném, főleg ha kikapcsolódásra és szívből jövő nevetésre vágyok.

Pepa Peller Anna

Iván Szentmártoni Norman

Lucia Janza Kata

Candela Gubik Petra

Paulina Ábrahám Gabriella

Carlos Kocsis Dénes

Marisa Simon Panna

Taxisofőr Pesák Ádám

Rendező/Főfelügyelő/Bíró Petridisz Hrisztosz

Pepa házfelügyelőnője/Cristi/Ülnök/Nyomzó Papadimitriu Athina

Fiatal Lucia Pintér Janka

Malik: Dravetz András/Molnár Bertalan