Kulturális Cybertér

KultOnline

KultOnline

Saul fia

Háttérben a valóság

2016. január 21. - Piros Csilla

saul-fia-poszter.jpg    A film, ami senkit nem hagyott hidegen. Az elmúlt hónapokban ki mellette, ki ellene, de letette a voksát. Rengeteg vitát generált, több tucat országban vetítették, számos díjat söpört be, köztük az egyik legnagyobbat, a Golden Globe-ot, magyar filmek közül először. Valljuk be, ez a siker igencsak ránk fér, és így talán még több nézőt vonz majd a moziba. És persze még az Oscar is hátravan…

   Őszintén bevallom, hogy elég ritkán ülök be a moziba, inkább az internet adta lehetőségeket aknázom ki, a Saul fia viszont hetek óta foglalkoztatott, és bár valahogy mindig elmaradt a megnézése, de ezen díj bejelentése után tudtam, hogy nem halogathatom tovább, látnom kell.

      Pesten már csak 2 moziban játsszák (Toldi és Uránia), a választásom azért esett az Urániára, mert annak az épületnek kívül-belül van egy ünnepélyes atmoszférája, amelyet szerintem ez a film megérdemel ennyi elismerés után. (szerk.megj. az Oscar jelölés óta több mozi is játssza: Művész, Palace Mammut, Tabán Kinotéka, Puskin, Corvin, Cinema City Aréna, Kino Café, Sugár Mozi)

   A kezdeti képkockák kicsit megijesztettek, nem ehhez a kameramozgáshoz vagyunk szokva, de idővel megértjük, hogy pont ez az, amivel magához ragad minket. Olyan, mintha mi is ott lennénk Saullal, aki szinte az összes képkockát kitölti, és alig van olyan rész, amikor nem ő lenne a vásznon. Vagyis végig visz minket is magával, nem maradhatunk le, nem szállhatunk ki, még csak el sem távolodhatunk tőle.

   A film hossza majdnem két óra, így számítani lehet rá, hogy az auschwitzi tábor nem fog érintetlenül hagyni senkit. A Sonderkommando egyik csoportját és annak pokoli munkáját követhetjük nyomon, de ahogy már utaltam rá, főként Sault, és az ő személyes történetét. Nemes Jeles László filmje olyan hiteles képekkel operál, ami igencsak ritka és szokatlan, ugyanis a gázkamrák kegyetlenségét szinte alig mutatja, élesben nem látunk semmit, nincs brutális vérfolyás, nem látunk direktben mutatott kínzást sem. Mindezt csak főhősünk elmosott hátterében sejtjük látni, mégis ahogy egyre inkább halad előre a film, úgy egyre erősebben nő egy gombóc a gyomrunkban, és a feszültség kezd mindinkább elviselhetetlen lenni. Erre nemcsak a sajátságos képi világ, hanem az erős hanghatások – gépek állandó zaja, emberek állandó kiabálása, sírása, nyelvek keveredése - is rásegítenek, ami sokszor pont olyan elviselhetetlen a vásznon kívül is, mint amennyire az ott élőknek lehetett. Semmi nem explicit, mégis mindennel tisztában vagyunk, és nem tolja le a torkunkon, hanem szépen lassan magától lecsúszik, majd telítődünk vele.

   Ebben a kilátástalanságban, ahol szinte huszonnégy órában egyebet sem csinálnak, mint az elgázosított „darabok” után takarítanak, Saul előtt egy cél lebeg fel: az egyik holttestben saját rég nem látott fiát fedezi fel. S míg másokat az tart életben, hogy talán sikerül lázadással megszökniük, addig őt az, hogy találjon egy rabbit fia tisztességes eltemetésére. Nem is tudjuk, hogy ez tényleg ennyire fontos neki, vagy egyszerűen csak kell valami, amibe bele lehet kapaszkodni, ami a realitás talaján tarthatja még egy ideig.

   Röhrig Géza Saul megformálására remek választás volt, legtöbbször rezzenéstelen az arca, mégis ott látjuk szemében a tehetetlenség fájdalmát és az abszurd helyzetbe való beletörődés kettősét. A végén pedig megdöbbenve konstatáljuk, hogy nemcsak látjuk, hanem érezzük mi magunk is.

   Nemes Jeles László valami újat és merészet alkotott, olyan perspektívából mutatta meg a zsidó holokausztot, ahogy eddig még senki. Ezt a filmes szakma díjesője is bizonyítja, de a legszebb jutalom mégiscsak egy Oscar lenne, ami még több emberhez juttathatná el.

   Én azt mondom, érdemes megnézni, és egy mozijegy árával támogatni, mert az igaz, hogy nem ad (jó érzést), hanem inkább elvesz, kivesz belőlünk, de hatással van ránk, ami manapság elég kevés filmről mondható el.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr648298164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása