Szigligeti Ede műve az egyik legnépszerűbb, és talán legtöbbet játszott darabja mind a mai napig, számos magyar színház repertoárján fellelhető. Csak az elmúlt 2-3 évben legalább négy társulat előadásában láthattam. Volt köztük megszokott, rendhagyó, de egyre többen próbálnak valami újat vinni bele.
Témájának aktualitása sose vész el, mindig voltak, vannak, és lesznek szerelmesek, intrikusok, teátristák, meg pláne – reméljük - nagyközönség. Hálás darab, mert sokféleképpen hozzá lehet nyúlni, amint azt már írtam. A Budaörsi Latinovits Színház igazán fiatal csapata pedig tényleg mindent megtett, hogy valami tényleg unikálist hozzon létre, és ez sikerült is.
Az előadás bemutatója Budaörsi Latinovits Színházban volt tavaly, de idén kicsit visszaköltöztek a Vas utcába, ahonnan a szereplők nagy része nem is olyan régen szakadt ki, sőt páran még mindig az egyetem hallgatói.
A belépőket az ifjú színészek köszöntik, így rögtön részeseivé is válhatunk a darabnak, hiszen az ülőhelyünkre, a teret négybe vágó pallón juthatunk el, ami nem más, mint a színpad maga.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése olyan lendülettel, pörgéssel tölti be a színpadot, hogy egy percünk sincs kiesni belőle, velük élünk, és csak kapkodjuk a fejünket jobbra-balra, hogy éppen le ne maradjunk a következő jelenetről. Rengeteg poén, geg, kiszólás repked a térben, van az egészben valami szokatlan, friss, és már-már túlságosan energikus.
A játékosok közelsége is egészen szokatlan, igen elmosódott a határvonal a közönség és színészek között, még inkább beavatottá téve a jelenlévőket.
A parodisztikus, erősen eltúlzott játék fantasztikusan működik ebben a kis padlástérben, egymás tudatos kigúnyolása, de igazán megbocsájthatóan, a szerepből való ki-ki kacsintás elképesztő alakításokat eredményez.
Az előadás ebben az új átírásban, amelyet a Schwartzként is felbukkanó színész, Vecsei H. Miklós jegyez, leginkább a színészi hivatás nehézségeiről, ámde megannyi szépségéről zeng ódát, amihez Kovács Adrián friss zenéje hibátlanul társul, és mindezt Ifj. Vidnyánszky Attila kiváló rendezése jól át is adja. A teret jól kihasználták, a világítás is fontos szerepet kapott, ahogy a vicces hangeffektekkel sem spóroltak.
A fiatalok mellett, három "tapasztaltabb” színész is erősítette a csapatot. Spolarics Andrea Kamillája fergeteges volt, élénk játéka, néhol abszurdba hajló mozdulatokkal keverve teljesen magára tapasztotta a közönség szemét, magával sodorva mindenkit. Szilvai Tódort játszó Ilyés Róbert higgadt finomsággal hozta a "megtört" özvegy férj figuráját. Bregyán Péter id. Schwartz Adolfként pedig a végére kapott egy kisebb, ám annál zseniálisabb jelenetet.
A fiatalokat nehéz kiemelni, mert mindenki kivétel nélkül megtalálta magát a szerepben. Rujder Vivien ravasz, ám valahogy mégis naiv Erzsikéje elragadó volt, ahogy Kiss Andrea hol ártatlan, hol dívaként végigvonuló alakja is. Szabó Sebestyén László Liliomfija sok meglepetést okozott, ahogy Szellemfi szerepében, a borvirágos orrú Böröndi Bence főállású komikusként fáradhatatlanul mulattatta a közönséget. Gyuri pincérként Figeczky Bence igazán szerethető figura volt, és csodálatosan működött együtt Rujder Viviennel, sokszor táncoskomikus-szubrett párosként funkcionálva a darabban.
Az előadás vidámságba néha dorgálás is vegyült, nemcsak egymásnak, de a nézőknek is beolvasva, de csak pont annyi, hogy egy kicsit észhez térjünk, majd újra a vigasság oltárán áldozzunk.
Rég nevettem ennyit színházban őszintén, és főleg jókedvűen. A vibrálásuk valahogy átragadt rám is, és a megállíthatatlan tapsáradatból következtetve mindenki másra is.
Kamilla, koros fiatalasszony: Spolarics Andrea
Szilvai Tódor, magát többre tartó egyetemi bárki: Ilyés Róbert
Id. Schwartz Adolf: Bregyán Péter
Mariska, Szilvai gyámlánya, Kamilla neveltje: Kiss Andrea e.h.
Erzsi, Kányai lánya: Rujder Vivien e.h.
Liliomfi, teátrista: Szabó Sebestyén László e.h.
Szellemfi, segédteátrista: Böröndi Bence e.h.
Ifj. Schwartz Adolfka, bécsi nemes: Vecsei H. Miklós
Kányai, fogadós: Gyöngyösi Zoltán e.h.
Gyuri, pincér: Figeczky Bence e.h.
Uracs, törzsvendég: Dóra Béla
rendező:I fj. Vidnyánszky Attila
dramaturg: Vecsei H. Miklós
átdolgozó: Vecsei H. Miklós , Ifj. Vidnyánszky Attila
zenei vezető: Kovács Adrián
rendezőasszisztens: Juhász Gabriella
