Vidák Anna neve már évek óta nem ismeretlen a népművészek között, de azok is ismerhetik, akik nyomon követik hazánk ifjú képzőművészeit. Az elmúlt években sokat fordult vele a világ. Teljes gőzzel belevetette magát a nemezelés magasművészetébe, folytatva a családi hagyományt. Számos kiállításon vett részt, és állandóan megújuló koncepciókon töri a fejét. Három gyerek mellett a nemezkészítésben megtalálta önmagát és reméli, hogy még mindig van hova fejlődni. Az elért sikerekről és a nemezkészítés fortélyairól kérdezem.
Igaz, hogy ez már a második interjúnk, és ezt már érintettük, de azt gondolom most is kezdhetnénk azzal, hogy pár mondatban elmeséled mi is az a nemezelés, mit érdemes tudnia egy laikusnak?
Vidák Anna: A nemez a világ egyik legrégibb kelméje, az ókor óta folyamatosan kimutatható azokon a területeken, ahol vándorló pásztornépek élnek, az ő életformájuknak elengedhetetlen része a mai napig. Nemezből készül hajlékuk borítása, a falra és a földre hatalmas nemez szőnyegeket tesznek, és ruházatuknak is fontos része, úgymint süveg, mellény, csizma és köpönyeg. A szkíták már Kr.e. 2500-ban nagyon magas fokon tudtak nemezt készíteni, és ez kiderül jégbe fagyott fejedelmi sírjaikból. A nemez elkészítése során a gyapjút víz és némi szappan segítségével gyúrják, majd préselik.
A nemezkészítés mára már a világ minden táján megtalálható, köszönhető ez annak a 70-es években elindult mozgalomnak, ami Magyarországhoz és a szüleim életművéhez köthető.
Mennyire volt jelen a művészet az életedben? Milyen gyerekkorod volt, honnan indultál?
V.A.: 1980-ban születtem Gödöllőn, Nagy Mari és Vidák István gyermekeként, ahol a néhai Nagy Sándor festőművész műterem házában éltünk. Ez a ház a múlt század elején bölcsője volt a magyar szecessziónak. 10 évig éltünk a Medgyaszay István által tervezett házban. A Gödöllői művésztelep munkái az úgynevezett „magyaros szecesszió" legjelentősebb fejezetét alkotják.
Gyermekként is fontos volt számomra, de azóta vált igazán fontossá, amióta tudatosult bennem, hogy művésztelep célkitűzéseivel azonosítom magam. Arra törekszem, hogy olyan tárgyakat alkossak, amelyek a magyar népművészetben gyökereznek, ugyanakkor használatuk szempontjából a mai ember igényeit elégítik ki. Nagy Sándor és felesége, Krisch Laura szőnyegeikben megőrizték a megmunkálás gondosságát, a növényi festékek színösszhangjának finomságát, ami számomra példaértékű. Őriné Nagy Cecília művészettörténész így jellemzi a művésztelep 100 éves tevékenységét: "A „gödöllőiek” tudatosan követték a preraffaelitákat: a kézműves hagyomány jelentőségének felismerése és az ősi technikák felkutatása és újra alkalmazása, a minőségi munka esztétikai értékének, s így a munka és a művészet egységének elve, valamint a munkában rejlő örömnek, mint az emberi boldogság alapjának gondolata volt meghatározó."
A szüleid is nemezkészítéssel foglalkoznak, mesélj kicsit erről.
V.A.: A szüleim beleszerettek a nemezkészítésbe, és elkezdtek komolyan foglalkozni vele. Először kikísérleteztek különböző technikákat, majd később ezt megismertették másokkal is. Törökországban, Türkmenisztánban, és később egyre messzebbre mentek, hogy elsajátítsák a nemezkészítés legapróbb fortélyait. ’84-től már rendszeresen nemzetközi táborokat szerveztek, ahol kelet és nyugat találkozhatott, és tanult egymástól. Ezáltal egy hatalmas nemezközösség jött létre az 5 kontinensről, akik azóta nagy szerepet játszanak a nemezkészítés elterjesztésében világszerte.
Mennyire volt evidens, hogy ezt folytatod? Vagy voltak egyéb próbálkozásaid is?
V.A.: Én ebben nőttem fel, és persze evidens lett volna, hogy ezt folytassam, de nekem kellett egy saját út, saját tapasztalatokkal. Nem akartam ugyanazt átvenni és folytatni. Tinédzserként más utakat kerestem és vadászrepülő-pilóta akartam lenni. A szüleim ebben is támogattak, és befizettek egy ejtőernyős kiképzésre. Hamar rájöttem, hogy a hadsereg nem az én világom, és egyetemi éveim alatt már tudatosan fejlesztettem magam a művészi, pedagógiai és kutatói pályára. Az ELTE-n a kulturális antropológiát, a művelődésszervezést az amerikanisztika szakkal párosítottam. Mellette elvégeztem a nemezkészítő OKJ-s képzést Nádudvaron, és oktatói képesítést szereztem a Hagyományok Házában. 22 évesen átvettem a Magyar Hagyomány Műhely nemezkészítő szakképzésének irányítását édesapámtól, és Szedlák Józseffel tanítottunk felnőtteket a gyapjúismerettől a festésen át egészen a nemezlabdáig és a mintás takarókig.
24 éves koromban meghívást kaptam Norvégiába, ahol a nuno-nemezkészítés nagymesterétől, May J. Hvistendahltól tanulhattam. A nuno- vagy selyem nemezelés egy olyan megújulása a nemezkészítésnek, amiben megtaláltam magam. A selyem és a puha merinó gyapjú találkozása egy nagyon nőies, rendkívül sokoldalú és fizikailag is könnyebb munka. Nagyfokú anyagismeretet igényel és gyakorlatot.
Ezután alapítottam meg a saját műhelyem, az Igen Ez Műhelyt Budapesten, ahol az országban elsőként indítottam felnőtt selyem-nemez tanfolyamokat. Büszkeséggel tölt el, hogy olyanok tanultak akkor nálam, akik azóta profi nemezkészítők lettek: Huszti Kinga, Szaniszló Judit, Klátyik Melinda, Kovács Flóra és Boros Anikó.
Hol lehet ma a nemezelést elsajátítani?
V.A.: Ma már három helyen is lehet szakképesítést szerezni, mint nemezkészítő: A Nádudvari Kézműves Szakiskolában, A Hagyományok Házában és Békéscsabán a Békés Megyei Népművészeti Egyesületnél.
2019-ben MMA ösztöndíjas lettél, ezt hogy nyerted el, mit is jelent ez pontosan, és mivel jár?
V.A.: A Magyar Művészeti Akadémia 2018 óta teszi lehetővé évente 100 fiatal alkotó és előadó-művész, valamint művészetelméleti szakember számára, hogy programszerű, három évre szóló magas színvonalú művészi és művészetelméleti tevékenységet folytasson. Ehhez nem csak az anyagi feltételt teremti meg (havi bruttó 200.000.-Ft), hanem célja, hogy a művészek között kötetlen szakmai beszélgetés jöhessen létre, együttműködések születhessenek, így valódi alkotóközösség formálódjon.
Az én 3 éves programomban minden évben szerepel egy-egy külföldi kutatóút, majd annak feldolgozása, és az alkotói tevékenység. Minden évben vállaltam továbbképzést is OKJ-t végzett nemezkészítőknek, ahol az én specialitásomat, a selyem-nemez ruha készítést tanítottam. A 3. év végére egy kis templomot fogok berendezni selyem-nemez tértextilekkel, melyeken Felvidéki református, illetve nagyon ősi minták lesznek. Ebben a templomban megjelenik majd egy szertartáson a 10 nemezruhába öltözött családtag is.
Beszéltünk arról, hogy ma már nemezből bármi elkészíthető, csak a képzelet szab határt. Azóta te is sokat tanultál és fejlődtél. Esetleg rátaláltál-e olyan technikai újdonságra az elmúlt években, amire büszke vagy? Készítettél azóta olyat, ami reformnak számít?
V.A.: Az utóbbi egy évben, az ösztöndíj programom teljesítése során végre sok kísérletezésre volt lehetőségem. Megvalósult egy 10 részes nemez ruha kollekció, ami 3 generáció asszonyai és lányai számára készült. Ihlető forrásuk az erdélyi Kalotaszeg tájegység mintakincse és viseletei. Készítettem selyem-nemez rakott szoknyákat többféle módon, ami teljesen új a szakmában. Felhasználtam a kalotaszegi bújkát, és kicsit modernizáltam a szabásmintáját. Egy nagyon elegáns kiskabát született, amin a megjelenő napmotívumok egy fémszálas anyagból készültek. (lásd a képeken - szerk.)
Kifejlesztettem Kiss Gabriella munkatársammal a kalotaszegi nyargalást nemez viseleteken.
Fontosak számomra a minták, jelentésük és helyük a ruhán. A mellény hátán egy életfa mintája látszik, aminek tetején a napban föllelhető a kereszt motívuma. Az életfát két tulipánon állva, két szakrális állat, két madár őrzi. Ennek az együttesnek a mintakincsét egy kalotaszegi muszuly, más néven bagazia tűzése adta. Felülre egy selyem-nemez vállkendőt készítettem, amit ugyanaz a minta díszít, mint a szabott varrt nemezszoknyát.
Az XVII. Országos Népművészeti Kiállításon Arany oklevéllel díjazták a ruháidat, gondolom ez minden népművészeti alkotónak egy fantasztikus visszajelzés és igazolás, hogy jó az, amit csinál. Mivel készültél és mennyi idődbe telt? Hol és meddig látogatható még?
V.A.: A XVII. Élő népművészet című kiállítás a Kárpát-medencei kézművesek ötévente megrendezett legnagyobb seregszemléje. A több mint másfél ezer népművészeti pályamunkát felvonultató országos tárlatnak a Hagyományok Háza adott otthont. (Budapest, Corvin tér 1-3)
A kiállítás a Budai Vigadó épületének 3 szintjén és a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum összes kiállítótermében a hagyományosabb tárgyak mellett azokat a modern alkotásokat mutatja be, amelyek elsősorban a paraszti kultúránkban gyökereznek, de újragondolás által a mai lakáskultúránkba vagy öltözeteink közé is beilleszthetők. Tőlem két selyem-nemez ruha látható, amiket az utóbbi évben készítettem kimondottan erre a kiállításra.
A tárlat zárónapján ingyenesen tekinthetik meg a kiállítást. és számos izgalmas programmal kedveskednek a közönségnek, ez augusztus 28-án szombaton 10-18-ig lesz.
Egyértelmű, hogy a nemezruha készítés a fő profilod, miért pont az?
Egy nemezruha elkészítését a természetes alapanyagok használata, viszonylag egyszerű, gyors és örömteli kreatív teremtő munka jellemzik – vegyszerek használata nélkül. Kepes György megfogalmazásával élve: „A kreatív tevékenység nem egy egymásra helyezett, idegen feladatsor, ami ellen a test vagy az agy tiltakozik, hanem örömteli cselekedetek összehangolása.”
A finom gyapjúszálak át meg átszövik a selyem anyag laza szerkezetét, ragasztóanyag nélkül, csupán a türelmes simogatás által. A két anyag egymásba kapaszkodik, és egy rusztikus új felületet képez.
Ezt a tudást esetleg tovább is adod?
V.A.: A nuno-nemezruha készítés a nemezelés felsőfoka, ezért csak több éves gyakorlattal rendelkező, OKJ-t végzett nemezkészítőknek tartottam továbbképzést. A két naposra tervezett tanfolyamból négy lett, mert hagytam, hogy a részvevők megvalósíthassák saját terveiket, régi álmaikat. A terveiket egyesével átbeszéltük, és javaslataim alapján újraterveztük. Az alapanyagul szolgáló selyem pongét, chiffont és az extra finom, 18 mikronos ausztrálmerinó gyapjút minden egyes ruhához magunk festettük. Idén ketten is belevágtak egy szett elkészítésébe, így szoknya és felsőrész is született. Olyan résztvevők is jelen voltak, mint Csorba Gabriella, Győriné Rédly Margit és Szabóné Kelemen Kata.
Lassan itt az idei Mesterségek Ünnepe, ami mindamellett, hogy rengeteg kézműves mestert terel egy helyre, számos programmal készül kicsiknek és nagyoknak is. Ti ott lesztek idén a résztvevők között? Mire számíthatnak a látogatók/vásárlók?
V.A.: Idén is ott leszünk természetesen, mert nekünk ez olyan, mint egy nagy családi találkozó, és már nagyon hiányzik a család. Új helyszínen, a Hadtörténeti Múzeum közelében leszünk a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesülettel. Itt keressétek a Nemezművészeti Alkotócsoportot. Augusztus 20-21-22 leszünk jelen, bemutatókkal, új és régi termékeinkkel. Idén ingyenesen látogatható a fesztivál!
Képek: forrás Vidák Anna
