Mozart eltáncolva

   Szombaton reggel boldogan keltem fel, hiszen tudtam, hogy ma este Béjárt mester 30 éves megünneplésén én is részt vehetek, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Varázsfuvola című előadás által.

   A Margitsziget azért is kultikus számomra, mert rengeteg csodálatos operának adott már otthont az elmúlt 100 év nagyjai közül.

   Mozart Varázsfuvoláját, a maga korában nem értékelték olyan magas szintre, mint a többi operaművét, mégis, amit Schikanederrel együtt alkottak, mára méltó helyére került a közönség szívében, abszolút elismerés övezi világszerte, és talán emiatt fordult a Béjárt balett társulat figyelme is rá, és fedezte fel benne a ma emberének szóló és átadni kívánt üzenetét.

   A Varázsfuvola egy mese, varázslattal és titkokkal, a jó és a rossz örök párharcával.

   Nagy alázattal fordult a Béjart Ballet Lausanne Mozart Varázsfuvolájának librettója és zenéje felé. Gil Roman és Maurice Béjart különböző koreográfiáin végzett kutatási munkáját alapul véve mutatta be új változatát a társulat. 

   A Béjart Ballet táncosai megismertettek minket egyedülálló munkájukkal, Maurice Béjart koreográfiájával, a hangulattal és az érzelmekkel játszottak, amelyek által a nézők érzelmileg is bevonódtak a darabba.

   Modern és kortárs koreográfiát élvezhettünk, egyaránt figyelemre méltóvá vált számunkra Papageno és az Éj királynőjének az értelmezése is.

   Az előadás egyik lényege talán éppen az volt, hogy meghosszabbították a zenét a mozgással, és egy saját univerzumot hoztak létre általa. A szakma különböző tehetségeit a mű szolgálatába helyezték, fontos üzenetet küldve ezáltal a nézőknek.

   A zene és a tánc egyaránt rendelkezik mondanivalóval. A táncosok gesztusa, a zene meghosszabbítása, amely tiszteletben tartja Mozart remekművét, különös és klasszikus táncmixet eredményezett. A karakterek számára komoly technikai kihívást jelentett a koreográfia, aminek eredménye ez a professzionalítás, amit mindig is szerettünk és elismerünk Béjártban és Mozartban egyaránt.

   A mozgás tükrözi a szándék pontosságát, ahogy a hang áthalad a balett táncos testén. Egyszerre látjuk és halljuk a test örömét és bánatát az operán és a baletten keresztül egyaránt. Mint a fuvola maga, úgy maguk a szereplők is integrálják a csodálatos és a rituális szimbolizmust. 

   Érzelmek erős megnyilvánulása és rejtély övezi, mely mégis tiszteletben tartja a darabot.

   Varázslatos a fényjátékok és a templom tetején táncoló karakterek, ahogy a díszlet is egyszerre modern és szimbolikus, több tekintetben is.

   A különleges munka új dimenziót hozott, és új különleges magasságokba emelte az alkotókat és a nézőket egyaránt.

   Két zseni találkozása szülte ezt az előadást, Mozart és Béjárt szentélyében, a mi feladatunk csupán annyi volt, hogy befogadjuk, érezzük és ezáltal megértsük.

   Az előadás 3 órája alatt átéltem a flow élményt és elvesztettem az időérzékemet. A darab teljesen a magáévá tett.

   Magyarország is megünnepelte ezzel az előadással Béjárt 30 éves évfordulóját.

Fotó: Budapesti Nyári Fesztivál