Tegnap a Nemzeti Színház nyílt napján rengeteg látogató tette tiszteletét a Duna partján álló impozáns színházban. Voltak programok kicsiknek, ifjaknak és felnőtteknek egyaránt. Az est házigazdája pedig a fiatal színésznő, Mikecz Estilla volt.
A kicsik különböző kreatív programokon vehettek részt: nemezlabda készítés, mézeskalács díszítés, makett készítés vagy éppen fotózkodás.
Az középiskolások improvizáción, játékos foglalkozáson próbálhatták ki magukat. A kulisszajárás pedig minden korosztály számára elérhető volt ezen a napon, sőt, még a jelmezekbe is belebújhattak.
Nyílt fotózás is zajlott, ahol az októberben debütáló új előadáshoz, a Tóth Ilonkához készítettek plakátképet, Waskovics Andreát (a címszereplőt) fotózva. Később az új színházi tagokat, Rátóti Zoltánt és Szabó Sebestyén Lászlót is lencsevégre kapták, hogy az ő portréikkal is bővüljön a társulat fotócsarnoka.
A színészek mellet egy szerencsés látogatóról ugyanolyan profi portrét készítettek, mint a színészekről, és állandó belépőt nyert az évad összes bemutatójára, partnerével együtt.
Vaclav Havel alteregójának, Ferdinand Vaněknek a világ különböző pontjain elképzelt alakját egy most ideérkező fotókiállításon lehetett megtekinteni.
Az előtérben különböző beszélgetések zajlottak, a büfészinten a nézők köszönthették a színház két új tagját, Rátóti Zoltánt és Szabó Sebestyén Lászlót, akik arról is beszámoltak, hogy mit jelent nekik a színészet, az álomszerep, vagy éppen egy színházhoz tartozni. Rátóti Zoltántól azt is megtudhattuk, hogy van olyan színész, akinek már az elején könnyedén megy minden szerep, mintegy varázsütésre, és van, akinek ezért komolyan kell dolgoznia, be kell érnie, ő magát az utóbbi kategóriába sorolja. Szerinte ez alkat kérdése. A társulathoz tartozás vagy éppen szabadúszás is két csoportra osztja a színészeket, ami szintén nem negatív vagy pozitív, mert van, aki társulatban és van, aki szabadon működik jól.
Az 56-os forradalom színházi vonatkoztatásáról Nagyváradi Erzsébet és Rubold Ödön vezetésével zajlott egy pódiumműsor, ahol olyan tények is napvilágra kerültek, amikről eddig nemigen lehetett hallani.
Az esti ingyenes előadás (Csongor és Tünde) előtt annak felújító próbájába is belekukkanthatott a kíváncsi néző, ahol számos apró titokra is fény derült.
A második emeleten az új ősbemutatóról, a Szilágyi Andor által írt Tóth Ilonkáról beszélgettek az alkotók: az író, a rendező Vidnyánszky Attila, a címszereplő Waskovics Andrea és Dózsa László színművész, aki személyesen is részt vett az 56-os forradalomban.
A színházigazgató elmondta, hogy feltett célja volt minél több olyan színészt bevonni, akik részesei voltak a forradalomnak, és az is, hogy Tóth Ilonka ügye minél több emberhez jusson el.
Természetesen idén sem maradt el a villámrandi, ahol a nézők és a színészek találkozhatnak pár percre egymással, és kérdéseket tehettek fel kedvenceiknek.
A Csongor és Tünde mellett egy másik darabot is megtekinthettek a nézők, a Kiss Csaba által írt és rendezett Főnyeremény c. előadást.
Az est zárásaként a színház előtt, a hajóorrban a Kaposvári Egyetem V. éves színészosztálynak tanulói (Katona Kinga, Mikecz Estilla, Berettyán Nándor, Berettyán Sándor, Kovács Sándor és Krausz Gergő) adtak egy koncertet saját dalokból, olyan frappáns címmel, mint a Nem késő abbahagyni… így én is ezzel zárom a beszámolómat.
Fotó: Piros Csilla
