Piti bűnözők gyülekezete

   A Belvárosi Színház a nyári szünet előtt még előrukkolt egy új bemutatóval, Jez Butterworth fekete humorú drámájával, a Mojoval, amit 1995-ben a londoni Royal Courtban mutattak be igen nagy sikerrel. A 60-as évek híres londoni Soho negyedét, annak füstös és sötét bárjainak mozgalmas életét adaptálták színpadra, és annak kezdeti pitiáner bűnözési szokásait.

   Az Atlantic Club-ban ismerjük meg a szereplőket, és mindvégig itt is maradunk, azt, hogy mi zajlik a külvilágban, csak a szereplők szájából tudjuk meg, így kapva képet az alvilág éjszakai életéről. Konkrét eset nem történik a színpadon, és először nem is látunk mást, csak két kisstílű figurát, akik teljesen bedrogozva egyik témából csapnak át a másikba, látszólag csak azért, hogy teljen az idő. Közben azért kiderül, hogy a szomszéd szobában épp egy tárgyalás folyik a területfelosztásról, és az még csak nem is sejthető, hogy ennek igen komoly végkimenetele lehet. Derült égből villámcsapásként tudjuk meg a hírt, hogy hajnalban valami nagy tragédia történt, és igazából innentől kezdve indul be az előadás. Látszólag nemigen tudják kezelni a helyzetet, pánikba esnek, és egyik őrült ötlet után fogalmazzák meg a másikat, miközben kokainnal és bogyóval próbálják oldani a feszültséget.

   Szabó Kimmel Tamás (Potts) alakítása elképesztő, a szétcsúszott drogostól kezdve az pengeélen táncoló idegekkel bíró alvilági figurán át igen széles regisztereket pendít meg a játéka, és bár erős túlzás azt mondani, hogy ő a darab kulcsfigurája, de mindenesetre teljesítménye kiemelkedő. De ugyanolyan mélységeket és magasságokat jár meg a külső szemlélő számára mindig nyugodt, örök második szerepet játszó Mickey is, akinek talán ez az éjszaka hozza el a hőn áhított változást. Csőre Gábor visszafogott, majd dühösen kiengedett érzelmi hullámzásai sokszor váratlan pillanatokhoz vezetnek.

   Nagy Dániel Viktor az elkényeztetett és erősen sérült ficsúr szerepében lomhán ellavíroz, de az ő karaktere sem egysíkú, tartogat a végére pár izgalmas percet. Bizarr az egész megjelenése, és viselkedésére is a dekadencia jellemző, néhol mégis előbújik belőle az esetlen kisfiú, de ezt igyekszik elrejteni gúnyos és ironikus beszólásokkal. Ő a legsejtelmesebb, és nem lehet tudni, hogy mennyire kell komolyan venni, vagy éppen mik a valódi szándékai.

   Az est kuriózuma pedig az volt, hogy Schruff Milán helyett váratlanul a darab rendezője, Göttinger Pál ugrott be, ami mindenképpen egy egyedi és megismételhetetlen előadást nyújtott az ott lévők számára.

   Kevesebbet volt színpadon, mégis érdekes figurája a darabnak a többiek által lenézett és állandóan ugráltatott takarító és ruhatáros fiú, aki pedig nagyon igyekszik kivívni mindenki figyelmét, és talán a szeretet sem esne rosszul neki.

   A legkevesebbet látott karakter, aki köré mégis az egész történet épül, a fiatal és feltörekvő énekes sztár, a főként selyemfiú szerepében tetszelgő Silver Johnny, aki ráadásul a főgengszternek, a bár tulajdonosának az éppen aktuális szeretője is. Hunyadi Máténak valljuk be nincsen nehéz dolga, hiszen azonkívül, hogy megkötözik, majd ide-oda taszigálják, semmi szerepe, sőt, úgy rémlik, hogy még egy mondata sem, de ha mégis, akkor az felejthető.

   Egy hosszú éjszakának lehetünk a tanúi, ahol a szereplők igyekeznek kimászni a slamasztikából, ám minél inkább széthúznak, annál inkább látszik, hogy ebből jól nem fognak kijönni. Az összefogás hiánya az, ami egyre jobban sodorja őket az újabb baljós események és komikus helyzetek felé.

   A díszlet korhű, igazi füstös kis lebuj jellege van a színpadi képnek, jól eltalált elemekkel (Ondraschek Péter) és a jelmezek (Cselényi Nóra) is ráerősítenek a hatvanas évek trendjére, így egész könnyű a történetet korban elhelyezni.

   Poénokkal el van látva az előadás, néhol kissé már túl sokkal is, és van egy-két közhelyes is közöttük, de alapjában véve jól működik együtt ez az ötfős csapat, és a színészeknek a komédia jelleg és nem túl mély tartalom ellenére is van lehetőségük kibontakozására, és ezzel hellyel-közzel mindegyikük él is.

   Kellemesen szórakoztató, egyáltalán nem megterhelő, és Guy Ritchie film kedvelőknek pedig egyenesen ajánlott ez a kis gengszterkomédia.

Mickey: Csőre Gábor

Potts: Szabó Kimmel Tamás

Sweets: Göttinger Pál

Skinny: Lestyán Attila

 Baby: Nagy Dániel Viktor

Silver Johnny: Hunyadi Máté

Dramaturg: Sediánszky Nóra

Jelmez: Cselényi Nóra

Díszlet: Ondraschek Péter

Rendező: Göttinger Pál

Producer: Orlai Tibor

Fotó: Pénzes Kristóf