Kulturális Cybertér

KultOnline

Az eltört korsó

Zenthe Ferenc Színház

2019. október 03. - Piros Csilla

10391.jpg    Az eltört korsó, avagy a megtört becsület története

 

    Hosszú szünet és rövid mérlegelés után úgy döntöttem, hogy ideje visszatérni a számomra egyik legfontosabb és legszínesebb világhoz, a színházhoz, és azon belül is a pesti Broadway egyre szélesebb és izgalmasabb repertoárjához. Ez az az a hely, ahol, ha csak kis időre is, de az ember képes azonosulni vagy éppen távolságot tartani a látott eseményekkel.

   Első választásom a Szkéné színpadán vendégszereplő Eltört korsó c. előadásra esett, ami már egy kiforrott darab, tavaly volt a bemutatója, de ritkán játszák a különböző színházban szereplő színészek elfoglaltsága miatt. A rendező, Tarnóczi Jakab, idén a színikritikusok leígéretesebb pályakezdő díját is bezsebelhette úgy, hogy még csak ötödéves a Színház és Filmművészeti egyetemen. A salgótarjáni születésű fiatal tehetségnek a helyi színház ösztöndíjasaként a Zenthe Ferenc Színházban immár a harmadik alkalommal volt lehetősége, hogy bizonyítson, mint rendező, az előző sikereknek köszönhetően. Igazán parádés színészgárdát verbuvált össze. Választása Kleist darabjára esett, ami bár az 1800-as években íródott, de máig aktuális témát hordoz magában: a vidéki élet (de lehet éppen városi is) mindennapi korrupcióit egy bíróság szemén keresztül megmutatva. Egy németalföldi kisvárosban járunk, ahol a legképtelenebb dolgok történnek a világ legtermészetesebb módján. A kisebb-nagyobb hazugságok már oly hétköznapi módon vannak beépülve, hogy meg sem lepődünk azon, ha kiderül, hogy maga a bíró a legnagyobb hunyó ebben a városban. Ez a klasszikus vígjáték számos poénra épülő elemet tartalmaz, és ezt a népi figurák leginkább kiaknázott alakjai, a minden hájjal megkent bíró és a „híres” korsó eltörőjeként meggyanúsított kissé ostoba legény hozza a felszínre. Kaszás Gergőtől abszolút nem áll távol ez, Ádám bíró komikus megformálójaként érezhetően lubickol a szerepben, sokszor önmagát is ironizálva és szinte rácsodálkozva saját maga tetteire. Zseniális, amit végig visz ebben a bő másfél órában. Szintén rengeteg tréfás percet okoz Krausz Gergő, a szerelmes fiú, akinek komikusi vénája is igazán felszínre törhetett ezen az estén, oldva a kissé merev közönséget.

   Lassan kiderül, hogy a címszereplő tárgy a legkevésbé égető vagy éppen fontos a történetben, sokkal inkább egy becsületes lány erényének a megvédése, a bíró stiklijeinek a leleplezése, és a kissé szerepelni vágyó anya kiismerése az, amire ezek a színészek vállalkoztak.  A mulatságos sztori ellenére a legkevésbé vicces maga a lány, Éva, aki, mintegy szemben áll az összes szereplővel. Drámája nemigazán vidám, és amikor hosszú hallgatás után végre beszél, világos lesz, hogy itt teljesen más indítékok vannak, mint amik elsőre látszódtak. Mikecz Estilla vallomása oly hatásos, hogy az addig vidáman nevetgélő közönséget két perc alatt ledermeszti monológjával, felszínre hozva a mélyen lévő gazságot. Ő az, aki jelenlétével és hallgatásával is éppoly beszédes, mint a sokszor verbálisan sokkal jobban eleresztett anyja, bravúros színészi megoldásokkal operálva. Bozó Andrea szintén figyelemreméltóan hiteles ábrázolással jelenít meg egy olyan anyát, akinek belső motivációja néha teljesen megtévesztő azáltal, hogy nem teljesen tiszta az, hogy lánya becsületének vagy az korsó eltört korsó ügyének a felgöngyölítése a fontosabb számára. Persze azért kiderül, hogy ez a tárgy sokkal inkább egy jelképes ürügy, mintsem a valódi probléma.

   A négy főszereplőn túl okoz pár vidám percet a tanúként beidézett, ám igazán vehemens Brigitta asszony is, Marjai Virág, de sokat hozzátesz a kiismerhetetlen írnok, Rácz János, vagy a bírótól egyáltalán nem különb ellenőr, Walter törvényszéki tanácsos, Máté Krisztián megformálásában.

   A végén egyértelművé válik, hogy a korrupció, még ha le is lepleződik, az csak ideiglenes, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel megszakadna, a jelenléte statikus, ahogy a sötét és komor díszlet (Dabóczi Noémi) is, és ehhez túl kevés egyetlen ilyen ügy felgöngyölítése. Egy korrupt ember eltávolítása nem vonja magával azt, hogy a következő ennél különb lenne, és bárminemű változást is hozna. És bár az egész nem záródik tragikusan, de megoldás vagy éppen feloldozás sem igen születik, így vígjátéki mivolta ellenére nem vidáman, hanem inkább szomorúan távozunk a nézőtérről, beletörődve konstatálva azt, hogy az igazság még várat önmagára.

 

 

Heinrich von Kleist:
Az eltört korsó
vígjáték 1 részben

ÁDÁM, FALUSI BÍRÓ – Kaszás Gergő
WALTER, TÖRVÉNYSZÉKI TANÁCSOS – Máté Krisztián
LICHT, ÍRNOK – Rácz János
RULL MÁRTA ASSZONY – Bozó Andrea
ÉVA, A LÁNYA – Mikecz Estilla
TÜMPEL VITUS – Erdélyi Gábor
RUPRECHT, A FIA – Krausz Gergő
BRIGITTA ASSZONY – Marjai Virág

Rendező – Tarnóczi Jakab
A rendező munkatársa – Susán Ferenc
Dramaturg – Varga Zsófia
Díszlettervező – Dabóczi Noémi
Jelmeztervező – Mikes Anna
Ügyelő – Verebélyi Zsolt
Asszisztens – Kántor Zoltán
Súgó – Falati Hedvig

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kultonline.blog.hu/api/trackback/id/tr7715191504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.