A Spirit Színház idén egy igen izgalmas darabot tűzött repertoárjára az őszi évadkezdésre, a Pozsgai Zsolt által írt Gina és Fidel című kamaraelőadást, ami azért is nagyon érdekes, mert abszolút nem politikai felhangú, hanem a két híres és mindenki által ismert ikonikus figura emberi oldalát mutatja be.

Fidel Castro a történelem egyik legösszetettebb személyisége, számos legenda és pletyka lengi körül, és a megosztó jelző sem áll távol tőle. Fiatalsága és férfiassága nagy reményekkel töltötte el a kubaiakat és bíztak abban, hogy a kemény diktatúrát megdöntve egy szebb jövőt hozz el nekik. Karizmája végigkísérte egész életén. Nagyívű karrierje nem volt predesztinálva, hiszen szülei egyszerű emberek voltak, egy spanyol katona és egy kubai vidéki lány gyermekeként látta meg a napvilágot egy Las Mancas nevű cukornádültetvényen. Szülei mindent megtettek, hogy gyermekeik megfelelő és minél jobb oktatásban vegyenek rész, de ez az út eléggé rögösre sikerült. Fidelt és öccsét rossz magaviseletük miatt első iskolájukból elbocsájtották, később mégis Kuba egyik legelitebb gimnáziumába kerültek. Fidel ennek elvégzése után a Havannai Egyetemre került joghallgatónak, ahol már korán elkezdett foglalkozni a politikával, innen pedig már egyenes út vezetett a hatalomra. Az ambiciózus és álmokkal teli fiú, aki egykor Che Guevera legjobb barátja volt, hosszú évekre átvette Kuba vezetését, és persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy számos kegyetlenség és vérengzés is a nevéhez köthető.

   Gina Lollobrigida élete is bővelkedik kalandokban és karrierjében ő is szédületes ívet futott be. A színésznő szintén egy kis faluból származik, és bár képzőművésznek tanult, szobrászat és festő szakon, de emellett gyakran hívták modellkedni és statisztálni kisebb szerepekben, így szép lassan, de biztosan beindult a filmes karrierje, olyannyira, hogy a nemzetközi filmiparba is betört, Olaszország után Franciaországot, majd később Hollywoodot is teljesen meghódította, és úgy tűnt, hogy teljesen megállíthatatlan. A 70-es években mégis önként vonult vissza, hogy régi szenvedélyének, a szobrászatnak hódoljon újra, és mellette a fotózást is elkezdte. Ekkoriban döntötte el, hogy interjúkat fog készíteni híres emberekkel, így került sor az ominózus találkozásra Fidel Castroval is 1974-ben. A felkérést az olasz RAI tévétől kapta, de a levetítésre már sosem került sor, sőt érdekes módon a nyersanyag is eltűnt. Gina több mint egy hetet töltött el Kubában, ahol napi szinten találkozott Fidellel, akivel a végére olyannyira egy hullámhosszra kerültek, hogy egy igazi romantikus kapcsolat alakult ki, plátói végkifejlettel, legalábbis a színdarab errefelé engedi sejtetni a történéseket.

   Igencsak izgalmas feladat ez a két színész számára, hiszen hihetetlenül kicsi és intim térben kell eljátszani egy kapcsolat fejlődését, alakulását, mindezt úgy, mintha rajtuk kívül senki sem létezne. Jantyik Csaba és Gubik Ágnes ezt gyönyörűen megoldotta. Fidel szerepében Jantyik Csaba egy igazán színes karaktert mutatott be, a kezdetben kemény és határozott diktátor szerepéről szép lassan hámozta le a rétegeket, egészen addig, míg a csupasz valójában ott álló esendő férfit elő nem varázsolta. Gubik Ágnes Lollója is hasonlóan egyre közelebb került a nézőkhöz. Kezdetben még dívaként viselkedő és számos előítélettel érkező nőt láthattunk, majd ahogy egyre többet találkoznak, ez a maszk lehullik, és egy szenvedélyes hús-vér nővé válik, aki képes az ember mögé látni, és ha kell, a véleményét is megváltoztatni. A kubai diktátorról a vélemények nagyon megosztóak, ahogyan az elején céloztam is rá, de itt az előadás végére ez is elbillenhet bármelyik irányba. A feszültséget és a figyelmet mindvégig hibátlanul fenntartják, arra az időre nemcsak a színészek, de néző is kilép a valódi életből, és részese lesz valami nagyon emberinek. Emellett a darab hangulatát és az érzelmek alakulását kellemesen festette alá Kutik Rezső a gitárjátékával és énekével, mindezt Rozgonyi Ádám remek rendezésében. Ideális kikapcsolódás a borús hideg estéken.