John Cranko / Pjotr Iljics Csajkovszkij / Kurt-Heinz Stolze: Anyegin

    Balett az Operaházban

   A világirodalom egyik legismertebb hétköznapi tragédiája Puskin Anyeginje, mely nemcsak irodalmi műként szembesít minket a legesendőbb emberi tulajdonságokkal, a tánc nyelvén is képes közvetíteni mindezt, Csajkovszkij sodró zenéjének köszönhetően nem is akárhogy. Az Operaház balettkara klasszikus feldolgozásban hűen mutatja be a 19. századi orosz életet és a kiváló táncosok azt is bebizonyítják, hogy az érzelmek széles skálájának megelevenítéséhez nincs szükség szavakra.

    Mindenki ismeri középiskolai olvasmányaiból a különc „felesleges embert”, Jevgenyij Anyegint, akinek személyiségét legalább annyira áthatja a korra jellemző byroni spleen, mint az a bizonyosság, hogy egyszerűen nem találja a helyét a világban. Nem csoda hát, hogy a barát, a szerető és a gazda szerepét is elbukja, nemcsak a saját életét nehezítve meg ezzel.

   Míg a verses regény igen finoman kidolgozott, olykor már-már szerethető, de legalábbis vonzó Anyegint elevenít meg az olvasó számára, addig az Operaház színpadán megjelenő főhős jelleme (Liebich Roland) sokkal kevésbé árnyalt: jellemének gőgös, kemény volta domborodik ki, testének minden mozdulata elárulja fölényességét. Sötét ruhás alakja már megjelenésének első pillanatában azt üzeni, hogy Jevgenyij maga a megtestesült dekadencia. Nem meglepő, hogy a szépirodalmon felnőtt, a drámaiság iránt különösen fogékony Tatjana (Felméry Lili) azonnal beleszeret.

   A lány azonban hiába vállalja fel és fogalmazza meg levélben érzelmeit, Anyegin válasza hűvös elutasítás, majd egy annál forróbb flört a lány testvérével, Olgával (Balaban Cristina) a névnapi bálon. Az események drámai felgyorsulását a menyasszonyát féltő Lenszkij (Balázsi Gergő) idézi elő, aki aztán bele is hal abba a párbajba, melyre ő maga hívja ki a csábítót.

Anyegin évekkel később szembesül fiatalkorában elkövetett hibájának következményével: azon, hogy gyáva volt megélni a szerelmet, szabadságát féltve, már az utólagos szerelmi vallomás sem segít.

   Az idő könyörtelenül kőbe véste a megváltoztathatatlant, melyet Tatjana fájdalmasan táncol el minden mozdulatával azt üzenve: Szeretlek még, de elkéstél. A gyönyörűen koreografált történet minden pillanatában ott a meg nem ragadott lehetőségek nyomában járó tompa fájdalom.

Karmester

Silló István

Anyegin

Liebich Roland

Tatjana

Felméry Lili

Lenszkij

Balázsi Gergő Ármin

Olga

Balaban Cristina

Gremin

Apáti Bence

Dada

Antal Tünde

Larina

Gikovszki Sznezsana

Koreográfus

John Cranko

Zeneszerző

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Hangszerelte

Kurt-Heinz Stolze

Színpadra állította

Agneta Stjernlöf-Valcu / Victor Valcu

Felügyelte

Tamas Detrich

Díszlettervező

Thomas Mika

Jelmeztervező

Thomas Mika / Maren Fischer

Jelmeztervező asszisztens

Diana Eckmann

Világítástervező

Steen Bjarke

Szerzői jogok

Dieter Graefe

Próbavezető balettmester

Pongor Ildikó / Kövessy Angéla / Solymosi Tamás / Venekei Marianna

FOTÓ: Csibi Szilvia (forrás: Magyar Állami Operaház)