Egy pillanatfelvétel ára

    A 2015-ben alakult Lepkegyűjtő Produkció tavaly már a második előadását is bemutathatta, de ezúttal nem a Centrál Színházban, hanem az Átrium Film-Színházzal alkottak közösen. Egy Magyarországon még nem játszott, de a Broadway színpadán már szép sikereket elért Donald Margulies darabot állítottak színpadra.

    A Horgas Ádám által rendezett Pillanatfelvétel fontos darabja a budapesti előadások sokaságának, hiszen soha nem volt még ennyire aktuális a menekültek helyzete a háborús övezetekben, ráadásul emellett az emberi lélek gyarlóságával és az emberi kapcsolatok bonyolultságával is részletesen foglalkozik, de a témák komolysága ellenére is csempésznek bele annyi humort, hogy azért nem ülje meg az ember gyomrát.

 Középpontban a Sarah-t alakító Pokorny Lia és James bőrébe bújó Bereczki Zoltán párosa áll, és főként az ő kapcsolatuk, munkájukhoz való viszonyuk bontakozik ki szép lassan, szinte filmszerűen előttünk. Rögtön az elején már a brooklyni lakásukban találjuk őket, ahol elsőre kiderül, hogy éppen egy tragédia után vannak, Sarah súlyosan megsérül egy robbanásban, és emiatt kénytelen itthon rehabilitálódni, amihez James nagyon igyekvően asszisztál, lesve minden gondolatát.  Sarah fotósként az elmúlt években annyira a munkájának élt,  ezer fokon égve, hogy a kényszerpihenő alatt láthatóan nehezen találja a helyét, és minden vágya, hogy felgyógyulása után minél hamarabb visszatérjen. Párja, James, mint haditudósító újságíró szintén elkísérte őt az útjaira, de őt a brutálisan véres események eléggé eltántorították, és egy idegösszeomlás után összepakolt és hazatért Amerikába. A Sarah-val történtek után pedig végképp átértékelve az életét, pont az ellenkezőjére jutott, nem szeretne többet visszamenni, helyette inkább nyugodt családi életet szeretne. Sarah hálás azért, hogy párja ennyire mellette áll, így saját vágyit elnyomva megpróbál a mindennapi háziasszonyok szerepébe bújni, de csakhamar rájön, hogy ez nem megy neki. Időközben az is kiderül, hogy nem csak a különböző vágyak állnak kettőjük közé, hanem a múltban olyan dolgok is történtek, amit nem lehet csakúgy kitörölni, mint egy cikkben az oda nem való részt. Általuk megismerhetjük a legjobb barátjukat, mindkettejük munkatársát, az újságnál képszerkesztőként dolgozó Richardot (Seress Zoltán), aki nem annyira megszállott, és vígan megelégszik azzal, hogy a nemrég megismert, szemtelenül fiatal szerelmével családot alapítson. Mandy (Kurta Niké) egy egyszerű, tiszta szívű és nem túl okos lány, akit első találkozásukkor rögtön ki is gúnyolnak, de mégis ő az, aki legnagyobb igazságokat mondja ki. És, talán pont a naivitása miatt, nem fél Sarah-nak sem megmondani a véleményét. Pillanatnyi mérlegelés nélkül szembesíti a híres és elismert fotóst munkájának morális és etikai problémájával. Mandy őszintén hiszi azt, hogy egy fotós dolga inkább a segítés kellene, hogy legyen, ha éppen egy vérző gyermeket lát, nem pedig annak dokumentálása.  Ez Sarah-ban is újra elindít egy folyamatot, a személyes érintettség révén, mint megtudjuk, abban a robbanásban a tolmácsa is meghal, aki sokkal többet jelentett neki. Ezután ő maga is elkezdte ezt az egészet más perspektívából látni. Sőt, James-nek megvallja, hogy volt már egy nagyon kellemetlen esete, amikor egy anya külön megkérte, hogy ne fotózza a sebesült gyermekét, de ő mégiscsak érzéketlenül kattintott tovább. Ez egy pillanatfelvétel ára.

   Sarah-nak ez nem pusztán munka, ezért sem képes abbahagyni, neki ez a hivatása, így felépülése után első hívó szóra, mindent hátrahagyva, nem törődve a veszélyekkel, újra visszatér oda.

   Ez is egy olyan pillanata az előadásnak, amikor mindenki percekig gondolkodhat azon, hogy hol van a fotózás határa? Meddig mehet el egy fotós, anélkül, hogy személyiségi jogokat sértene? Vagy mivel segíthet többet: ha a gépet letéve maga is segít, vagy ha a képek segítségével a világ minél több részére eljuttatja ezeket a borzalmakat? Két szemszögből is kapunk választ, mindenki eldöntheti, hogy melyikkel tud közösséget vállalni.

   Pokorny Lia kemény és férfias nője teljesen hiteles, ahogy ellenpólusaként működő Mandy szerepében Kurta Niké szintén bravúros. Az egyik a karrierista, csak a hivatásának élő nőt, míg a másik a család biztonságára vágyó családanyát testesíti meg. Férjét alakító Seress Zoltán pedig tökéletesen kiegészíti higgadt játékával.

    Bereczki Zoltán James-e teljes ellentétje feleségének, olyan, mintha a női-férfi szerepek felcserélődtek volna. Az ő karakterét inkább gyengédség és az érzelem vezérli, mindezt pedig olyan fantasztikusan hozza, hogy ő az, aki – Mandy mellett - a legtöbb együttérzést váltja ki a nézőből. Üdítő volt őt a musicalek után a próza világában látni, és őszintén hiszem, hogy megérkezett a helyére.

   Az előadás zenéje és videó bevágásai megágyazzák az atmoszférát, ahogy Horgas Péter letisztult és autentikus díszlete és Holdampf Linda minden giccset nélkülöző jelmezei is mindebbe jól belesimulnak. Külön dicséret jár a maszkmesternek, Rausch Bernadettnek, aki olyan kiváló munkát végzett Pokorny Lián, hogy egy pillanatig sincs kétségünk, hogy előttünk egy valódi háborús sebesült áll.

   Igaz, hogy a Pillanatfelvétel elég súlyos erkölcsi kérdéseket és kapcsolati problémákat feszeget, amely jobb esetben mindenkit felráz, és gondolkodás üzemmódba helyez, de az irónia és a humor eszközével mindezt könnyedebb köntösbe csomagolják, így azt hiszem, egy mindenki számára élvezhető produkciót láthatunk.

Sarah Goodwin: Pokorny Lia
James Dodd: Bereczki Zoltán
Richard Ehrlich: Seress Zoltán
Mandy Bloom: Kurta Niké

Maszk: Rausch Bernadett
Zene, videó: Horgas Ádám
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmez: Holdampf Linda
Rendező munkatársa: Kántor Nóra

Rendező: Horgas Ádám

Fotó: Aátrium Film-Színház, Kiss Kriszti