A Thália felvállaltan szórakoztató színház, amióta igazi társulata és saját repertoárja van. A művészeti igazgató Csányi Sándor szavaival élve, nem kimondottan a népnevelés a cél, hanem főként az igényes nevettetés, de az új darabjukkal mégis egy kicsit más vizekre eveztek. Az Amerikai bölény David Mamet darabja, aki színészként kezdte pályáját, de rendezőként is jegyzik, és a drámák mellett forgatókönyvíróként is számos sikert ért már el.
Ebből a drámájából is készült film Dustin Hoffmann főszereplésével 1996-ban, és most a Thália tűzte a repertoárjára olyan színészekkel, mint Szervét Tibor, Csányi Sándor, és a nemrég a Kaposvári Egyetemen végzett Mózes András.
A nem túl hosszú előadás főként a színészi játékkal tud operálni, vigyázva arra, hogy a statikusság ne fulladjon unalomba. Erre próbáltak is figyelni, igaz, időnként kicsit éreztem, hogy jó lenne, ha már történne valami, ha elindulna valamilyen irányba a darab, ha nem csak beszélnének valamiről, hanem meg is tennék. Az előadásban három szereplő van, és még három további, akiket általuk megismerünk, és sokszor olyan, mintha jelen is lennének, de a teljes valójukban nem látjuk őket soha.
A helyszín egy kis régiségkereskedés, ami inkább ócskás, és egyikük lakása is egyben. A díszlettervezőnek, Bartha Józsefnek köszönhetően hűen visszaadja azt a hangulatot, amit az ember egy lerobbant amerikai városrész helyi zugkereskedéséről képzelt. Van itt mindent, kidobott mozi széktől kezdve, Elvis Presley plakáton át a romlott ételig. Itt él, és „dolgozik” Don, aki a csapat „feje”, és ide viharzik be két barátja, a „dörzsölt” Prof, és a kissé szétesett, szinte még gyermek Bob.
Az egyik már évek óta barátja, a másikkal pedig amolyan apa-fiú, alá-fölérendelt viszonyban van. Bob hasonló egy kifutófiúhoz, aki minden olyan munkát elvégez, amihez igazából nem kell túl sok ész, ám ő ezt mégis hálásan teszi, mert fontos neki, hogy tartozzon valahova. Ők hárman olyanok, mint egy csonkacsalád. Szükségük van egymásra.
Don és Prof igazi keményfiúnak hiszi magát, kisvárosi maffiózónak, akik egy fél napon át terveznek egy rablást, csak azért, hogy egyértelművé tegyék a közönség számára, hogy a kivitelezésben semmi gyakorlatuk. Minden megmarad képzeleti szinten, csak úgy tesznek, mint akik tényleg meg fogják tenni, igazi cselekedet nem követi. Ez egy ideig akár idegesítő is lehet, de pont ebben van a humora a darabnak. Ezeken a specifikus, főként Mametre jellemző pörgős, és leginkább vicces párbeszédeken van a hangsúly, ennek az esszenciája hatja át a nézőt, és teszi szórakoztatóvá ezeknek a kis pitiáner embereknek az életét. Ők hárman nem igazi bűnözők, egyszerűen csak ilyen játszmákkal teszik élhetőbbé unalmas kis életüket. Ez egy olyan játék, amit felnőttek játszanak, sokszor tudat alatt, hogy ne kelljen a realitás fájdalmát elviselniük. A filmszerű zene (Cári Tibor) remekül aláfesti mindezt.
Szervét Tibor Donja igazán szerethető figura, egészen megható, ahogy a kölyök iránt érez, aggódása, figyelme és önzetlen segítsége hamar ráébreszti a nézőt, hogy csak a neve emlékeztet a maffiózók világára, de ő maga egy kezes bárány, és valószínűleg a légynek sem tudna ártani.
Csányi Sándor karaktere hasonló, mint amit tőle megszoktunk, és amit mindig jól hoz. Szinte már hozzánőtt ez a pökhendi, nagyképű, ám mégis kedvelhető balek képe.
Mózes András pedig üde színfolt a darabban, frissessége, lendületessége nem hagyja elveszni a színpadon, pedig hármójuk közül neki van a legkevesebb jelenléte, mégsem feledkezünk meg egy percre sem róla
Az Amerikai bölény, Sebestyén Aba rendezésében (Székely Csaba fordítása), úgy akar szórakoztatni, hogy közben egy kis társadalomkritikát is gyakorol, de csak éppen annyit, hogy még ne rossz szájízzel menjünk ki a színházból, és ne rágódjunk rajta napokon át.
Szereplők:
Prof: Csányi Sándor
Don: Szervét Tibor
Bob: Mózes András
Díszlet- és jelmeztervező: Bartha József
Zeneszerző: Cári Tibor
Súgó: Buksa Alexandra
Asszisztens: Hatvani Mónika
Fordította: Székely Csaba
Rendező: Sebestyén Aba
