Ion Luca Caragiale nagy mestere a vígjátékoknak, így semmiképpen nem meglepő, hogy a Miskolci Nemzeti Színház mellette döntött, ráadásul Székely Csaba újrafordítása igazán ízesre sikeredett, ügyelve arra, hogy az 1879-es darabot aktualizálja, mégis átültesse az író nyelvi bravúrjait is. A Városmajori Szabadtéri Színpad pedig remek otthont adott a Zűrzavaros éjszakának.
Az 'ambicajózusság' mindenki részéről megvolt, ahogy a darabban a ház urának is, aki ennek többször is hangot ad, ahogy a kilences szám állandó emlegetése sem hangzik el ok nélkül, hisz az éjszaka bonyodalmait pont ez a szám okozza, amikor a fiatal mindenes fiú véletlenül fordítva szögezi vissza a házszámot.
A díszlet (Debreczeni Borbála) egy félkész állapotot sugall. Látunk egy nagy lakást, aminek minden szögletében egy munkaeszköz van: egy létra, egy fűrész, pár letakart bútor, és mégsincs olyan hatása, hogy itt munka folyna, vagy hogy ez hamarosan befejeződne, inkább az az érzése van az embernek, hogy itt megállt az idő, itt semmi nem fog változni, minden marad a régiben, és különben is az ott lakóknak ettől sokkal égetőbb problémáik vannak. Például a ház urának a beteges féltékenység, amire minden oka meg is lehetne, ha nem sejtenénk, hogy pont ő volt az, aki feleségét a saját alkalmazottja karjába taszította. Az est folyamán mindenki hol párbeszéddel, hol monológgal, hol éppen kiszólással, de elpanaszolja bánatát.
Caragiale sajátságos humora így is átjön, még ha néhol kicsit szájbarágósan is, és a színészek lubickolnak a szerepükben.
Gáspár Tibor Dumitracheja olyan vehemenciával adja elő gyanúját, hogy félő, hogy az agyvérzés sem áll már távol tőle, mindehhez pedig állandó partnere nagyon jól asszisztál, Szegedi Dezső Ipingescuja, az örök bólogató.
A legtöbb humort most a két nő hozza, a feleség, Veta, Ullmann Mónika tolmácsolásában fergeteges hangulatot varázsol a színpadra, olyan, akár egy cigányasszony, aki akkor is siránkozik, ha éppen nem kéne. Húga, Zita, a frissen elvált fiatalasszony pedig a piaci kofákat is megszégyenítő beszédstílusban adja elő a volt férjével való incidensét. Jancsó Dóra remekül hozza a felháborodott nőt, aki fél szemmel már egy új kapcsolat felé kacsintgat.
A hősszerelmes Chiriac, Varga Zoltán személyében cseppet sem tűnik okosabbnak a gazdájánál, csak hát mégis fiatalabb, mégis jóképűbb, és több ideje is van a fiatal feleségre, Vetára, így nem csoda, hogy egymásra találnak.
Spiridon az egyetlen, akinek a társaságban sütnivalója is van, mégis ő áll a társadalmi ranglétra legalsó fokán, mintegy kifricskázva a helyzetet. Somhegyi György játéka hitelesen hozza az alázatos munkást, akit azért nem feltétlenül kell félteni.
A legkevesebbet Rica Venturio van a színpadon, a lelkes joghallgató újságíró, annak ellenére, hogy ő okozza az egész félreértést, hiszen a megfordított házszám miatt nem a megfelelő házban keresi szerelmét. Lajos András szenvedélyessége végigsöpör a színpadon, mint egy hurrikán.
A rendező, Rusznyák Gábor társadalomszatírája próbál görbe tükröt állítani a nézőknek, de semmiképpen nem akar senkit megsértve elengedni, ezért a humor köntösébe jó erősen bebugyolálta a darabot.
Ilyen az a darab, amit a színész és a közönség is élvez.
Ion Luca Caragiale:
ZŰRZAVAROS ÉJSZAKA
vígjáték
Fordította ás átdolgozta: Székely Csaba
Dumitrache: GÁSPÁR TIBOR
Nae Ipingescu: SZEGEDI DEZSŐ
Chiriac: VARGA ZOLTÁN
Rica Venturio: LAJOS ANDRÁS
Spiridon: SOMHEGYI GYÖRGY e.h.
Veta: ULLMANN MÓNIKA
Zita: JANCSÓ DÓRA
Díszlettervező: DEBRECZENI BORBÁLA
Jelmeztervező: BOZÓKI MARA
Zene: MÁRKOS ALBERT
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: FEKETE ZSOLT
Rendezőasszisztens: KRISTON SZABOLCS
Rendező:
RUSZNYÁK GÁBORZűrzavaros
