Bevallom, kissé kétkedve foglaltam helyet a Stúdió K színház parányi nézőterén, miután elolvastam a darab szinopszisát. Rosalie, az idős hölgy rövidesen bekövetkező halálának tudatában Zürichbe indul, hogy elbúcsúzzon az élettől – felkészültem egy közhelyes carpediemezésre, ehelyett úgy jöttem ki a színházból, hogy egész más perspektívából láttam azt, ami mellett oly sokszor elmentem már. Valószínűleg ez lehet a színház csodája.

    Daniel Kehlmann novelláját Szilágyi Bálint fordításában vitte színre Nagypál Gábor és Spilák Lajos. Szilágyi Bálint bábszakos hallgató egyébként nemcsak a fordítója, hanem a rendezője is a felnőtt bábelőadásként definiált – de leginkább meghatározhatatlan műfajú – előadásnak. Az előadás bár életről-halálról szól, egy percre sem válik banálissá, mert közben olyan kérdéseket generál a néző fejében, mint hogy hol van a határvonal valóság és illúziók között, ki teremt, irányít és befolyásol, hol a szabad akarat? A komor filozofálást ellensúlyozandó, alkalomadtán beépül egy-egy humorosabb szófordulat, jelenet.

   Rosalie, a bábfigura – Hoffer Károly alkotása, vagy ha úgy tetszik, teremtménye – rendkívül kifejező arcával szinte élő öregasszonyt idéz, hetvenévnyi ránc teszi még markánsabbá és élethűbbé. Életéről csak annyit tudunk, hogy hajdan tanárnő volt, családja van, bár özvegy és a hasnyálmirigyrák hamarosan pontot tesz élete végére. A darab előrehaladtával kiderül, hogy Rosalie nem egyszerű marionett, pontosan tisztában van vele, hogy mozgatója előre megírta a sorsát, de amennyiben ez így van, a megírt sort szabadon átírható, a közelgő halál elkerülhető. Miközben Rosalie utolsó útját figyeljük, folyamatosan nyomon követjük vitatkozását az őt irányító férfival, aki eleinte makacsul ragaszkodik az előre kidolgozott végkifejlethez, de a közbejövő események hatására kezdi belátni, hogy nem tudja már olyan határozott kézzel mozgatni a szálakat, mint a kezdetekkor.

   A Spilák Lajos által alakított férfi először csak mint a 21. századi félművelt, viselkedni nem tudó színházlátogató megtestesítőjeként húzódik meg a színpad szélén, funkciója az epikus színházakat idézi azzal, hogy folyamatosan megszakad miatta az előadás, tudatosítva a nézőkben nézői mivoltukat, később azonban kulcsfigurává vedlik át, belekúszik a történetbe és alaposan felborítja az események lineáris menetét. Nézőből szereplővé válása nemcsak arra példa, hogy az élet azon kívül, hogy szemlélhető, élhető, hanem arra is, hogy az eleve elrendelés elve milyen nevetséges apróságokon tud elbukni – és hogy milyen jól van ez így.

   Az előadás különlegessége, hogy erősen önreflexív, ami által lehetetlen, hogy a néző ne gondolja végig: minden viszonylagos. Talán egyetlen stabil pont, egyetlen objektív igazság sem létezik és afelől is kétséget hagy, hogy mi írjuk-e a saját történetünket. Afelől azonban nem, hogy a másik ember figyelme nélkül megsemmisülünk.

   Az, hogy végül mi történik Rosalie-val, talán kevésbé fontos. Sokkal fontosabb, hogy ez a felkavaró előadás egy óra alatt eléri, hogy gondolkodjunk hitről, időről, sorsról, emberi kapcsolatokról, és ne csak kérdések maradjanak, hanem születőben talán egy-egy válasz is.

Gyásztánc ősbemutató az SzFE-n

Ugródeszka sorozat második résztvevője

   A Manna Produkció Ugródeszka sorozatában negyedéves bábrendező hallgatók mutatkoznak be májusban a nagyközönség előtt 1-1 bábos előadással. A második bemutató egy népmese feldolgozásból készül Gyásztánc címmel, Lázár Helga rendezésében. Premier május 17-én lesz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.  

   A Színház- és Filmművészeti Egyetem öt bábrendező hallgatója készít egy-egy magyar bábszínpadon még nem látott előadást a Manna gondozásában, az Ugródeszka sorozat keretében. A program első darabja május 13-tól látható a Stúdió K-ban, Szilágyi Bálint rendezésében, Rosalie elmegy meghalni címmel. A felnőtteknek szóló bábelőadás bemutatója után négy nappal debütál a sorozat második előadása. Lázár Helga A szörnyeteg kisasszony című magyar népmese alapján készíti el Gyásztánc című, szintén felnőtteknek szóló bábelőadását Gábor Sára dramaturg segítségével. A megrekedés és a kiábrándulás meséjeként készülő előadásban arra keresik az alkotók a választ, hogy amikor a mindennapok monotonitása kiirtja az emberből a megfelelési vágyat, de közben a lázadásban sem lel már értelmet, mi lehet az az új impulzus, ami kibillentheti a nihilből. A Szörnyeteg királykisasszony depresszív témákról szól, de nagyon groteszk és humoros, felnőtteknek szóló feldolgozásban. Hilda apja, a király rendkívül szigorúan neveli lányát. Hilda csak felnőttként szegül szembe az apai akaratnak, amikor az férjhez akarja adni. A lány megszökik az esküvő elöl, ám a vőlegény a nyomába ered, s Hilda ekkor szörnyeteggé válva széttépi őt. Ezután hiába próbál segíteni rajta apja, semmi sem tudja visszaváltoztatni a lányt, egészen addig, míg egy fiú érkezik egy szomszéd országból..

   A Gyásztáncban Nagy Petra, Feczesin Kristóf, Sáfár-Kovács Zsolt, Vadász Krisztina, Hojsza Henrietta, Herman Flóra, Barna Lilla, Szepes Anna, Fodor Fanni, Török Tímea láthatók majd.

   A május 17-i premiert követően, Lázár Helga előadása is látható lesz az Ugródeszka másik négy bemutatójával együtt a Thealter fesztiválon július 28 és 30 között, Szegeden, majd Budapesten is megismétlődik ősszel a sorozat a MU Színházban.

    A Thália felvállaltan szórakoztató színház, amióta igazi társulata és saját repertoárja van. A művészeti igazgató Csányi Sándor szavaival élve, nem kimondottan a népnevelés a cél, hanem főként az igényes nevettetés, de az új darabjukkal mégis egy kicsit más vizekre eveztek. Az Amerikai bölény David Mamet darabja, aki színészként kezdte pályáját, de rendezőként is jegyzik, és a drámák mellett forgatókönyvíróként is számos sikert ért már el.

   Ebből a drámájából is készült film Dustin Hoffmann főszereplésével 1996-ban, és most a Thália tűzte a repertoárjára olyan színészekkel, mint Szervét Tibor, Csányi Sándor, és a nemrég a Kaposvári Egyetemen végzett Mózes András.

   A nem túl hosszú előadás főként a színészi játékkal tud operálni, vigyázva arra, hogy a statikusság ne fulladjon unalomba. Erre próbáltak is figyelni, igaz, időnként kicsit éreztem, hogy jó lenne, ha már történne valami, ha elindulna valamilyen irányba a darab, ha nem csak beszélnének valamiről, hanem meg is tennék. Az előadásban három szereplő van, és még három további, akiket általuk megismerünk, és sokszor olyan, mintha jelen is lennének, de a teljes valójukban nem látjuk őket soha.

 A helyszín egy kis régiségkereskedés, ami inkább ócskás, és egyikük lakása is egyben. A díszlettervezőnek, Bartha Józsefnek köszönhetően hűen visszaadja azt a hangulatot, amit az ember egy lerobbant amerikai városrész helyi zugkereskedéséről képzelt. Van itt mindent, kidobott mozi széktől kezdve, Elvis Presley plakáton át a romlott ételig.  Itt él, és „dolgozik” Don, aki a csapat „feje”, és ide viharzik be két barátja, a „dörzsölt” Prof, és a kissé szétesett, szinte még gyermek Bob.

   Az egyik már évek óta barátja, a másikkal pedig amolyan apa-fiú, alá-fölérendelt viszonyban van. Bob hasonló egy kifutófiúhoz, aki minden olyan munkát elvégez, amihez igazából nem kell túl sok ész, ám ő ezt mégis hálásan teszi, mert fontos neki, hogy tartozzon valahova. Ők hárman olyanok, mint egy csonkacsalád. Szükségük van egymásra.

   Don és Prof igazi keményfiúnak hiszi magát, kisvárosi maffiózónak, akik egy fél napon át terveznek egy rablást, csak azért, hogy egyértelművé tegyék a közönség számára, hogy a kivitelezésben semmi gyakorlatuk. Minden megmarad képzeleti szinten, csak úgy tesznek, mint akik tényleg meg fogják tenni, igazi cselekedet nem követi. Ez egy ideig akár idegesítő is lehet, de pont ebben van a humora a darabnak.  Ezeken a specifikus, főként Mametre jellemző pörgős, és leginkább vicces párbeszédeken van a hangsúly, ennek az esszenciája hatja át a nézőt, és teszi szórakoztatóvá ezeknek a kis pitiáner embereknek az életét. Ők hárman nem igazi bűnözők, egyszerűen csak ilyen játszmákkal teszik élhetőbbé unalmas kis életüket. Ez egy olyan játék, amit felnőttek játszanak, sokszor tudat alatt, hogy ne kelljen a realitás fájdalmát elviselniük. A filmszerű zene (Cári Tibor) remekül aláfesti mindezt.

   Szervét Tibor Donja igazán szerethető figura, egészen megható, ahogy a kölyök iránt érez, aggódása, figyelme és önzetlen segítsége hamar ráébreszti a nézőt, hogy csak a neve emlékeztet a maffiózók világára, de ő maga egy kezes bárány, és valószínűleg a légynek sem tudna ártani.

   Csányi Sándor karaktere hasonló, mint amit tőle megszoktunk, és amit mindig jól hoz. Szinte már hozzánőtt ez a pökhendi, nagyképű, ám mégis kedvelhető balek képe.

   Mózes András pedig üde színfolt a darabban, frissessége, lendületessége nem hagyja elveszni a színpadon, pedig hármójuk közül neki van a legkevesebb jelenléte, mégsem feledkezünk meg egy percre sem róla

   Az Amerikai bölény, Sebestyén Aba rendezésében (Székely Csaba fordítása), úgy akar szórakoztatni, hogy közben egy kis társadalomkritikát is gyakorol, de csak éppen annyit, hogy még ne rossz szájízzel menjünk ki a színházból, és ne rágódjunk rajta napokon át.

Szereplők:
Prof: Csányi Sándor
Don: Szervét Tibor
Bob: Mózes András

Díszlet- és jelmeztervező: Bartha József
Zeneszerző: Cári Tibor
Súgó: Buksa Alexandra
Asszisztens: Hatvani Mónika
Fordította: Székely Csaba
Rendező: Sebestyén Aba

 Független bábelőadás az Euromarionete Nemzetközi Bábfesztiválon

   Fige Attila rendezése, a Borka Mumusföldön meghívást kapott az idén 17. alkalommal megrendezett Euromarionete Nemzetközi Bábfesztiválra, ahol május 16-án látható az előadás. Pálfi Kata gyerekdarabja ezután Kassán vendégszerepel több alkalommal.

   Vizsgaelőadásként indult, és azóta is töretlen sikerrel játssza a független csapat Fige Attila rendezésében a Borka Mumusföldön című zenés gyerekelőadást. Pálfi Kata első, gyerekeknek szóló meséje Nyitrai László zenéjével és az író dalszövegeivel azonnal belopja magát a mai gyerekek szívébe, mert a történet pont egy olyan kisemberről szól, mint ők maguk. 2012 áprilisi bemutatója óta a produkció szerepelt több fesztiválon (Gyermek- és ifjúsági Színházi Szemle, Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál), különböző nagyvárosokban, többek között Kecskeméten, Vácon, Balatonfüreden, Szentendrén, Tatabányán, és idén tavasszal a határon túl is bemutatkozik Hajnal Boróka különös meséje. A történet szerint Borka, a focicsatár és csapatkapitány-helyettes nem éppen jó kislány. Pimasz, rendetlen, utálja a főzeléket, és olykor verekszik a nagyszünetben. Nem csoda hát, hogy mindezek után Mumusföldön találja magát, a rossz gyerekek új lakhelyén. Ám a kislányt nem olyan fából faragták, hogy holmi Kacat-hegy, Főzelék-tenger, vagy akár egy tomboló Hiszti-hurrikán megakadályozza abban, hogy hazatérjen. Borkát Bohoczki Sára alakítja, a bábokat pedig Fehér Dániel és Ivanics Tamás mozgatják.

    A Borka Mumusföldön idén meghívást kapott az egyik legrangosabb aradi kulturális esemény, az Euromarionete Nemzetközi Bábfesztivál programjába. Az immár 17. alkalommal megrendezett fesztivál idén ünnepli az aradi bábszínház fennállásának 65. évfordulóját.  A korábbi évekhez hasonlóan, ebben az évben is csak egy magyarországi produkciót válogattak be a fesztiválműsorba, és több év után először független előadásra esett a választásuk. A neves romániai báb-együttesek mellett idén is vannak további külföldi meghívottak a fesztiválon: fellép a barcelonai Jordi Bertran társaság, látható lesz egy szabadtéri francia-argentin koprodukció. A május 7-én kezdődött fesztivál tíz napig tart: a záróelőadásra május 18-án kerül sor a bábszínház termében.

   A Manna előadását az aradi szereplés után a kassai Thália Színházban láthatja majd a közönség május 23-án és 24-én három alkalommal, a színház gyerekbérlet-sorozatának részeként.

Forrás: MaNNa Produkció

    Az Ódry Színpadon ritkán lehet musicalt látni, és ez a mostani, a Hol utca hány alcíme szerint egy mindennapi musical, én mégsem sorolnám oda, mert annál azért több. A műfaji követelménynek sem felel meg, hiszen hiányzik a grandiózus díszlet, a látványos jelmezek, a nagy szólók közötti átvezető dalok sem dominálnak, és az éneklés sem erőssége mindenkinek, de nem is kell, mert a játék, a vitalitás, amit a színpadra visznek, mindezt tökéletesen ellensúlyozza. 

   A negyedéves bábszínészek viszont érdekes módon bábot sem használnak, kivéve két jelenet erejéig, ahol saját testük funkcionál bábuként. Ez azért meglepő, mert az Avenue Q Broadway-musicalt adaptálták, ahol azok nem hiányozhatnak, és azért is, mert mégiscsak bábszínészekről van szó, viszont enélkül is remekül funkcionált a darab. Az új musical az eredetit átszabja, saját közegére igazítja, ami a cím szerint is bárhol lehet, és lakói által egy szűkebb keresztmetszetet ad társadalmunk alapvető problémáiról.

   Az, hogy a lakók közül ketten is egy társkeresőn ismerkednek meg, elsőre  lehetne akár banális is, és alapesetben az is, de mivel az előadásban sokszor a szereplők önmagukat figurázzák ki, vagy éppen a saját esetüket mutatják be kissé eltúlozva, abszolút nem volt zavaró. 

   A hallgatók Facebook profiljukat óriás molinóként betolva a színpadra egy felszínes képet adnak magukról, de a darab előrehaladtával lehull róluk a lepel (jobban mondva az a bizonyos molinó), és ott állnak ugyanolyan sebezhető emberként, mint mi, akik a közönség soraiban vagyunk.

   Tipikus karaktereket vonultatnak fel: ilyen a földszinten lakó Szabó Ildikó, aki éjjel-nappal gályázva tartja el munkanélküli barátját, Varga Gyulát, mindezt hol szó nélkül, hol hangot adva ennek. Főglein Fruzsina energikussága egy pillanatig sem hagy kétséget, hogy ő tarja egyben azt a kapcsolatot, párja, Horváth Márk nemcsak a nadrágot, de még csak az alsógatyát sem viseli.

   A félemeleten lakó szerény tanítónő elkeseredésében, hogy párra találjon, az internetes párkeresőt hívja segítségül, de kiderül, hogy nemcsak a süti nem valódi, hanem a kapcsolat sem, amit ott talált. Pintér Boglárka történetét szívfacsaróan adja elő Nagy Petra, aki az első emeleten lakó, mégis a virtuális éterben megismert Mészáros Leventében csalódva hamar visszavonulót fúj, és úgy dönt, hogy nem veszi fel a versenyt a második emeleten élő Takács Hajnalkával, aki az ő szöges ellentéte. Horváth Alexandra bárénekesnője lehengerlő és végzetes, talán nem is kell csodálkoznunk, hogy pillanatok alatt elcsavarja a fejét a Csiby Gergely által megformált nem túl határozott férfinak.

   A harmadik emelet és a tetőtér is a chaten bonyolódnak egymásba, de a való életben már sokkal nehezebben megy a kapcsolat felvállalása. Katona Csaba, Tóth Mátyás játékában egy frusztrációkkal teli, hol megnyíló, hol teljesen bezáruló meleg fiú, aki a társadalmi elvárásokkal nemigen tud szembe menni, másságát sokszor saját maga elől is elrejti. Netes szerelme, Molnár Szabolcs teljesen szabad szellemben élve, véleményét és álmait mindig őszintén „eldalolva” nem árul zsákbamacskát. Kovács Domokos mindezt igazán hitelesen hozza.

   Az egyetlen szereplő, aki nincs kapcsolatban, és nem is keresi a szerelmet, a karrierista hr-es, Vadász Tímea, akinek a munkája az élete értelme, amit éppen elveszteni látszik. Valenytin Anna rideg, kőkemény üzletasszonya is ismerős lehet mindenki számára a mindennapokból.

   A néhol már vulgáris zene/szöveg  sem tűnik soknak, talán elsőre meghökkentő szembenézni azzal, hogy, ha sarkosítva is, de "mindenki a neten kúr", de egy idő után kénytelenek vagyunk elismerni, hogy van benne némi igazság. Az eredeti dalok egy részét megtartva Máthé Zsolt frappáns dalszövegei nagyon maiak, nagyon ismerősek, mégis sokszor sokkolóak, ahogy a kegyetlen igazságot nem éppen finoman tolják a képünkbe, görbe tükröt tartva. Az élőzene pedig mindezt nagyon jól alátámasztja. (Kákonyi Árpád)

    Tengely Gábor és Boronkay Soma fantasztikus előadást vittek színre, kiemelkedő játékkal, és azt hiszem alig akadt a közönség között olyan, aki ne tudott volna, ha csak egy-egy jelent erejéig is velük azonosulni.

   Nagyon pontos éleslátással ragadták ki az élet azon aspektusait, amelyen valószínűleg napi szinten foglalkozunk: párkeresés, nemi identitás, pályakezdés, szociális megfelelés, vagy csak egyszerűen a helyünk megtalálása az életben.

   A Hol utca hányban igaz, hogy bábok nem voltak, de minek is, ha néha mi magunk vagyunk azok.

Látvány - Bodnár Enikő, Simándi Kövér Annamária és Szűcs Edit vezetésével a MOME hallgatói: Fábrics Karolina, Kecskés Krisztina, Szabó Luca, Sztancs Ági, Várkonyi Dóra (Konzultáns: Árvai György)

Dramaturg - Boronkay Soma
Dalszövegek - Máthé Zsolt
Zenei vezető - Kákonyi Árpád
Koreográfus - Fejes Kitty és Katona Gábor
Kurzusvezető tanár - Bercsényi Péter
Rendezőasszisztens - Valkai Andrea

A rendező munkatársa: Markó Róbert

Rendező: Tengely Gábor

 Fotó (forrás): Hol utca hány Facebook oldala

      Ősbemutató a Stúdió K-ban!

   Negyedéves bábrendező hallgatók mutatkoznak be májusban a nagyközönség előtt 1-1 bábos előadással, a Manna Produkció szervezésében. Az Ugródeszka sorozat első bemutatója Rosalie elmegy meghalni címmel készül, Szilágyi Bálint rendezésben, Nagypál Gábor és Spilák Lajos előadásában. Bemutató május 13-án lesz a Stúdió K-ban. 

   A Színház- és Filmművészeti Egyetem öt bábrendező hallgatója készít egy-egy magyar bábszínpadon még nem látott előadást a Manna gondozásában, az Ugródeszka sorozat keretében. Az évad végén bemutatott öt előadást a Thealter fesztiválon is megnézheti a közönség július 28 és 30 között a szegedi MASZK Egyesületnek köszönhetően, majd Budapesten is megismétlődik a sorozat a MU Színházban. A Manna vezetője, Gáspár Anna tavaly ismerkedett meg a rendező osztállyal, amikor menedzsment kurzust tartott az egyetemen. "A Manna alapítása óta dolgozunk együtt  fiatal pályakezdőkkel és segítünk nekik az elindulásban, a bemutatkozásban. 2012-ben hirdettünk először meghívásos pályázatot az SZFE végzős rendező hallgatóinak. Akkor is épp bábrendezők álltak diploma előtt. Minden évben egy hallgató hozhatott létre a Manna segítségével egy produkciót. Idén először nem csak egy rendezőnek adunk lehetőséget, hanem az egész osztálynak. A menedzsment ismeretek javát a gyakorlatban tudják csak igazán elsajátítani a növendékek, és komoly helyzetbe kerülnek, ha független keretek között, már negyedévesen készíthetnek egy olyan előadást, amellyel kiléphetnek az Egyetem falai közül. A Manna Ugródeszka sorozatának ez a fő célja, az éppen diploma előtt álló hallgatók számára ad gazdasági és jogi hátteret és menedzsmenti támogatást egy produkció megvalósításához. Minden évben kíváncsian várom, hogy milyen témák érdeklik az éppen végzős rendezőket, milyen szövegekben gondolkodnak, milyen technikákkal és milyen történetet mesélnének el a közönségnek." - mondta el Gáspár Anna a sorozat kapcsán. "Szilágyi Bálint kezdi a sorozatot a Rosalie elmegy meghalni című Kehlmann novellából készült felnőtt bábelőadással, május 13-án a Stúdió K-ban. Ezt követi Lázár Helga népmese feldolgozása Gyásztánc címmel, majd Varsányi Péter rendezésében kerül színpadra szintén ősbemutatóként Borbáth Péter könyve alapján a Sündör és Niru mesedarab. Szentencki Zita és Markó Róbert egy-egy Gimesi Dóra művet rendeznek. A macskaherceg kilenc élete a felnőtteket szólítja meg és a párkapcsolatokról beszél a báb nyelvén, a Szemenszedett mese pedig gyerekeknek készül. Az előadások egy része az SZFE-n kerül bemutatásra, majd a következő évadtól a Trafóklub fogja rendszeresen műsorára tűzni a produkciókat. " - tette hozzá a Manna vezetője.

   Szilágyi Bálint maga írta át és fordította újra Daniel Kehlmann novelláját, amiből felnőtt bábelőadást rendez Nagypál Gábor főszereplésével. A Rosalie elmegy meghalni címszereplője egy nap megtudja, hogy gyógyíthatatlan beteg. A hasnyálmirigyrákban szenvedő, idős asszony eldönti, nem várja meg a végső szenvedést, hanem lerövidíti napjait egy svájci szervezet segítségével.

   A munkafolyamatot Hársing Hilda dramaturg segítette, a színpadon Spilák Lajos játszik több szerepet a haldokló hősnő mellett. Rosalie különleges marionett bábját Hoffer Károly Junior Prima-díjas bábtervező készítette, akinek munkája révén és Nagypál előadásában kelhet életre ez a furcsa, groteszk mese a halálról és az oda vezető útról.  

   A Manna és a Stúdió K közös előadása, a Rosalie elmegy meghalni a május 13-i bemutatóját követően május 14-én, 15-én és 21-én szintén 19:30-tól látható a Ráday utcai színházban.

Forrás (szöveg): Manna Produkció

Fotó: Kállai-Tóth Anett

“A sötétben szikra is világít,
Jó reményem, el ne hagyj.”

   Vörösmarty Mihály jól ismert drámai költeménye mindig feladja a leckét a rendezőknek, nem véletlenül. Ennek legfőbb oka az a csaknem kétszáz évvel ezelőtti nyelvezet, mely már saját korában is sokkal inkább líra volt, semmint színpadra alkalmas szöveg, a ma embere azonban kétszeresen megküzd az erősen metaforikus, mai fülnek már kissé archaikus szókészlettel. Hiba volna azonban megfosztani a történetet ettől a nyelvezettől, hiszen nehézségével együtt a szépségét is ez adja a Csongor és Tündének.

   Vidnyánszky Attila rendezésében láthatja a közönség a Nemzeti Színház nagyszínpadán a romantika korabeli klasszikust. A rendező érezhetően mindent megtett azért, hogy az eredeti szöveg megtartása mellett könnyeddé, befogadhatóvá, élvezhetővé tegye az alkotást. Hozzájárul ehhez a részletesen kidolgozott, látványos színpadkép és díszlet, mely valóban mesevilágot képes idézni, a különleges jelmezek és a szinte folyamatos zenei aláfestés.

   Fehér Tibor Csongor szerepében olyan fiút alakít, aki életét arra tette fel, mint kimondva vagy kimondatlanul mindenki: a boldogság megtalálására. A szerep hálás, valószínűleg könnyű vele azonosulni, nehézsége talán abban áll, hogy ne egy valóságtól elrugaszkodott ábrándozót, hanem egy hús-vér, igazi kérdésekre igazi válaszokat váró embert mutasson. Fehér Tibornak ez sikerül.

   Az Tünde szerepét játszó Ács Eszternek nincs könnyű dolga, a tündérlány alakját nehéz úgy megformálni, hogy ne bosszantsa a nézőt az a patetikus szenvelgés, ami a halhatatlanság biztos tudatában nem sarkallja tettekre a lányt. Valószínűleg tudatos rendezői döntés, hogy Tünde minden megszólalása manírosan fennkölt, de legalább éles ellentétben áll az emberi világ egyik vicces és szerethető alakjával, Ilmával. Legalább pontosan látható, hogy egy égi világ képviselője, ahová ember nem léphet be. Így a darab végi áldozatvállalása, ami nem kevesebb, mint a halandóság felvállalása szerelme kedvéért, végül mégis képes közelebb hozni hozzánk ezt a tündér-figurát.  

   A szerelmesek közé folyamatosan akadályokat gördítő Mirígy szerepében Nagy Marit láthatjuk. Mirígy motivációja Csongor és Tünde életének megkeserítésére a kezdetektől fogva indokolatlan, ha csak nem elégszünk meg azzal, hogy boszorkány és mint olyan, kötelező jelleggel próbál minden jónak elrontója lenni. A cél szentesíti az eszközt filozófiáját követve nem rest lányát, Ledért (Tóth Auguszta) sem felhasználni a terveinek kivitelezéséhez, azonban mégsem teljesen ellenszenves a figura.

   Igazi színfolt a darabban Ilma és Balga párosa, akiket Szűcs Nelli és Szarvas József játszik. A népmesei alakokból hiányzik mindaz az elvont kifinomultság, ami Tündérhon lakóira jellemző, viszont jó humorúak, hevesek és őszinték. Hűen kísérik Csongort és Tündét, miközben egymást is keresik, kedves alakjukat biztos, hogy minden néző azonnal a szívébe zárja.

   A darab egyik csúcsjelenete az Éj monológja, mely nem megszokott módon archív felvételről szólal meg. Az igen mély fiozófiai tartalmakat kinyilvánító szöveg nagyon intenzív, minden szava elgondolkodtat. A darab vége felé járva rá is fér a nézőre, hogy belegondoljon: mi az, amiért a  két szerelmes küzd?

   A tudós, a kalmár és a fejedelem, akik a mű elején a hármas útnál egy-egy életút lehetőségét villantották fel Csongor előtt a boldogság illúziójával együtt, immár megcsömörlötten fekszenek saját céltalanságukban. Elrontott életük erőteljes példa arra, hogy mi az, amiért nem érdemes mindent feltenni egy lapra.

   Ha évszázadok óta mindig ugyanazt a következtetést vonja le az ember, hogy sem pénz, sem hatalom, sem tudás önmagában nem boldogít, csak a szerelem, bármily közhelyessé is koptatta az idő  ezt a szentenciát,  talán ideje elfogadni, hogy van benne igazság.

   A Csongor és Tünde végső soron az útkeresésről, a boldogságkeresésről szól. Az, hogy a szerelmesek útja végül összefut, nemcsak mesei igazságszolgáltatás, hanem annál sokkal több és szebb: remény.

   „Azt világosan értettem kiskoromban, hogy a dolgok léteznek körülöttem. (...) De volt, amit képtelenségnek, felfoghatatlannak tartottam. Például, hogy mi az, hogy semmi? Milyen az, amikor semmi nincs? Én se vagyok. És nem lehet tudni, hogy nem vagyon, mert nincs, aki nem tudja. Volt olyan, hogy nem voltam, lesz olyan, hogy nem leszek. És nem is tudok róla, mert nem vagyok. Vagy amikor még el se kezdődött az egész. A világ, úgy értem. Mikor nem csak én nem voltam, a világ se volt. Hogy volt, amikor nem volt semmi. Ezekbe a gondolatokban bele tudtam őrülni.”

   A regény elején rögtön a saját gondolataimmal találtam szembe magam, ami azért kicsit megijesztett. A tükör néha nagyon őszinte tud lenni, ahogy egy könyv is. Egressy Zoltán új regénye pont ilyen.  

   Sose értettem, hogy egy férfiíró hogy tud a női lélekről autentikusan írni, de ha az pontos, és nem érzünk benne hamisságot, akkor elég hamar elvetjük az efféle gondolatokat. A Szarvas a ködben olvasása közben sem gondolkodtam sokat ezen, egyszerűen csak olvastam, mert nem tehettem mást. Az elején még tipikusan női regénynek indul: van a főhős, aki számba veszi életét, megpróbálja rendezni a múltját, hogy végre benne legyen a jelenében, de szép lassan kiderül, hogy ez annál sokkal több. Műfajilag sem egyszerű besorolni, mert lélektani dráma és krimi egyszerre, de még a thriller hátborzongató elemei is mind-mind fellelhetők benne.

   Mátyás Anna története mindössze egy napot ölel fel, de abban benne van az egész élete. Finom öniróniát gyakorol, miközben másokat is precíz részletességgel elemez, főként habitusban tőle teljesen távol álló barátnőjét, Jócsajesztert. Ahogy ők a női lélek két ellentétes pólusát képviselik, úgy keveredik a regényben a valóság az abszurditással. Pont ez a sok összeférhetetlenség okozza a feszültséget, ami végigkíséri az olvasót.

   Anna olyan, mint egy erdőben bolyongó vadállat, mint egy „szarvas a ködben”, akinek csak a reggel hozhat megenyhülést, nekünk az olvasóknak pedig a tisztán látást.

   Egressy Zoltánt drámáiról ismerik, pedig anno egy verseskötettel kezdte, majd a novellaírásba is belekóstolt, pont az egyik rövid prózája nőtte ki magát regénnyé, idén pedig immár többediket köszönthetjük a könyvpiacon,

   Szarvas a ködben c. regényről nyugodtan kijelenthetem, hogy az elmúlt évek egyik legjobb olvasmánya volt, és még mindig vissza-visszakúszik a gondolatomba, egy borzongó, de vágyott érzés kíséretében. Nehéz elengedni.

Egressy Zoltán: Szarvas a ködben

Kiadó: Európa Kiadó, 2016

    John Cranko / Pjotr Iljics Csajkovszkij / Kurt-Heinz Stolze: Anyegin

    Balett az Operaházban

   A világirodalom egyik legismertebb hétköznapi tragédiája Puskin Anyeginje, mely nemcsak irodalmi műként szembesít minket a legesendőbb emberi tulajdonságokkal, a tánc nyelvén is képes közvetíteni mindezt, Csajkovszkij sodró zenéjének köszönhetően nem is akárhogy. Az Operaház balettkara klasszikus feldolgozásban hűen mutatja be a 19. századi orosz életet és a kiváló táncosok azt is bebizonyítják, hogy az érzelmek széles skálájának megelevenítéséhez nincs szükség szavakra.

    Mindenki ismeri középiskolai olvasmányaiból a különc „felesleges embert”, Jevgenyij Anyegint, akinek személyiségét legalább annyira áthatja a korra jellemző byroni spleen, mint az a bizonyosság, hogy egyszerűen nem találja a helyét a világban. Nem csoda hát, hogy a barát, a szerető és a gazda szerepét is elbukja, nemcsak a saját életét nehezítve meg ezzel.

   Míg a verses regény igen finoman kidolgozott, olykor már-már szerethető, de legalábbis vonzó Anyegint elevenít meg az olvasó számára, addig az Operaház színpadán megjelenő főhős jelleme (Liebich Roland) sokkal kevésbé árnyalt: jellemének gőgös, kemény volta domborodik ki, testének minden mozdulata elárulja fölényességét. Sötét ruhás alakja már megjelenésének első pillanatában azt üzeni, hogy Jevgenyij maga a megtestesült dekadencia. Nem meglepő, hogy a szépirodalmon felnőtt, a drámaiság iránt különösen fogékony Tatjana (Felméry Lili) azonnal beleszeret.

   A lány azonban hiába vállalja fel és fogalmazza meg levélben érzelmeit, Anyegin válasza hűvös elutasítás, majd egy annál forróbb flört a lány testvérével, Olgával (Balaban Cristina) a névnapi bálon. Az események drámai felgyorsulását a menyasszonyát féltő Lenszkij (Balázsi Gergő) idézi elő, aki aztán bele is hal abba a párbajba, melyre ő maga hívja ki a csábítót.

Anyegin évekkel később szembesül fiatalkorában elkövetett hibájának következményével: azon, hogy gyáva volt megélni a szerelmet, szabadságát féltve, már az utólagos szerelmi vallomás sem segít.

   Az idő könyörtelenül kőbe véste a megváltoztathatatlant, melyet Tatjana fájdalmasan táncol el minden mozdulatával azt üzenve: Szeretlek még, de elkéstél. A gyönyörűen koreografált történet minden pillanatában ott a meg nem ragadott lehetőségek nyomában járó tompa fájdalom.

Karmester

Silló István

Anyegin

Liebich Roland

Tatjana

Felméry Lili

Lenszkij

Balázsi Gergő Ármin

Olga

Balaban Cristina

Gremin

Apáti Bence

Dada

Antal Tünde

Larina

Gikovszki Sznezsana

Koreográfus

John Cranko

Zeneszerző

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Hangszerelte

Kurt-Heinz Stolze

Színpadra állította

Agneta Stjernlöf-Valcu / Victor Valcu

Felügyelte

Tamas Detrich

Díszlettervező

Thomas Mika

Jelmeztervező

Thomas Mika / Maren Fischer

Jelmeztervező asszisztens

Diana Eckmann

Világítástervező

Steen Bjarke

Szerzői jogok

Dieter Graefe

Próbavezető balettmester

Pongor Ildikó / Kövessy Angéla / Solymosi Tamás / Venekei Marianna

FOTÓ: Csibi Szilvia (forrás: Magyar Állami Operaház)

   Időutazásra hív a Karinthy Színház egyik legnépszerűbb darabja, A bolond lány. Marcel Ashard vígjátéka nem először kerül színre az itthoni deszkákon, olyan nagy színészek előadásában láthatták a hatvanas évek nézői, mint Domján Edit, Márkus László vagy Garas Dezső. Az évtizedekkel ezelőtti sikerdarab méltó utódját Karinthy Márton rendezte.

    A leginkább krimi-komédiaként definiálható színmű egy gyilkossággal végződő, többfelé ágazó szerelemi drámába nyújt betekintést, melynek szereplői a vígjátékok jól ismert figurái: unatkozó, dúsgazdag francia szépasszony, szeretőket tartó férj, tűzrőlpattant, naiv szobalány és itt adott esetben egy holttest. Egy gyilkosság, melynek szálai kibogozásra várnak.

   Az üggyel a fiatal, frissen házasodott francia vizsgálóbírót, Camille Sévigne-t bízzák meg, aki az első látásra pofonegyszerűnek tűnő esetbe alaposan belebonyolódik.

   Szabó P. Szilveszter, a folyton rosszarcú, negatív figurák bőrébe bújó színész jól ismert az Operettszínház zenés darabjaiból, itt azonban végre alkalma nyílik magát prózában is megmutatni a karrierista, ám a tisztességet és igazságot mindenek fölé helyező bíró szerepében. Kidolgozott, árnyalt játékával bebizonyítja, hogy nemcsak az éneklés az ő asztala.

   Feleségét, Antoinette-et Eke Angéla alakítja. A fiatal színésznő friss, energikus jelenség a színpadon. Könnyedén, lendületesen formálja meg a csinos asszonykát, aki ugyan rajongásig szereti újdonsült férjét, de sosem mulasztja el az alkalmat arra, hogy ellenőrizze is őt. Tipikus polgári feleség, a bolond lány szöges ellentéte.

   A bíró írnoka, Morestan szerepében Szirtes Gábor látható, aki a talán nem túl sok lehetőséget kínáló szerepből a lehető legtöbbet hozza ki. A negyven éve hivatalnokkánt dolgozó figura humoros és sosem tolakodó, de a kellő pillanatban mindig feldobja a hangulatot egy nem várt poénnal.

   A gyilkossági ügyben gyanúsítottakként kihallgatott Beaurevers-házaspár tagjait Bozó Andrea és Csonka András alakítja. Bozó Andrea otthonosan mozog a vonzerejének teljes tudatában lévő nő szerepében, Csonka András azonban kissé vérszegény üzletembert alakít, állítása szerint leküzdhetetlen vonzalma a szobalány iránt talán lehetne egy csipetnyivel erőteljesebb.

   A darab vitathatatlanul legjobb alakítása Földes Eszteré, aki a már említett szobalány, Josefa Lantenay bőrébe bújik. A megejtően naiv lány nem csinál titkot szerelmi életének részleteiből a kihallgatás során, azonban mégsem csupán pajzán szókimondásával csavarja az ujjai köré a színpadon megjelenő összes férfit, sokkal inkább a személyiségéből eredő végtelen egyszerűség, természetes őszinteség és a testi vonzerő keveréke az, ami miatt a házasságban élő bíró lába alatt is folyamatosan inog a hűség talaja.

   A darab erőssége egyértelműen a kiváló színészi játékokban nyilvánul meg. A sztori nem terheli le a néző szürkeállományát, viszont annál jobban mulattat. Kiváló választás egy olyan estére, amikor a cél a színtiszta kikapcsolódás.